Nők ti szerettek nők lenni? Szívesebben lennétek férfiak vagy mindenképp nők maradnátok?

Hát ez érdekes kérdés.

Minden nővel előfordulnak olyan pillanatok, amikor azt gondolja, hogy bárcsak férfinak született volna, bár szerintem ez a mai világban egyre ritkább, mivel majdnem egyenlő a bánásmód egy férfi és egy nő felé.

Főleg akkor merül fel bennem ez, amikor mondjuk pont strandon jön meg, vagy csak általában megjön, már az is elég szenvedés, vagy már megint fel kell venni azt a retkes szoknyát évnyitóra, (persze tudom, hogy a fiúknak se lehet jobb 32°C-ban öltönyt húzni) vagy éjszaka sötétben kell hazamenni egy rosszabb környéken keresztül, vagy amikor valaki beszélgetés közben nem a szemedbe néz, (nem, az nem egy bók :D)

Vagy amikor a suliban minden wc foglalt, és majd' bepisilsz, és bárcsak jönne már ki valaki az egyik fülkéből.

Vagy amikor egy egyszerű kérdésnél 20-an egyszerre rádírnak itt gyakorin a kanos srácok/pasik. (nem, nem kérek most se privátot!) De az sem egyszerűbb, amikor egy eseményre ki kell öltözni, de nem tudod, hogy mennyire, a férfi felvesz egy inget, meg egy zakót, a nőt meg szétveti az ideg, hogy ne legyen se alulöltözött, se túlöltözött, de szeretne elegáns lenni.

Persze van még egy csomó ilyen helyzet, de én szerintem akkor sem próbálnám ki a férfi életet, ha lenne rá lehetőségem.

Kicsi koromban húsvétkor kívántam mindig ezt. Igazságtalannak tartottam, hogy engem összefújnak mindenféle büdös kölnivel, a fiúk meg pénzt kapnak érte vagy csokit.

Még kis tini koromban viseltem nehezen a vérzéseket és a görcsöket, de amúgy nem szoktam ilyeneken gondolkozni, hiszen ezt dobta a gép, abból kell a legjobbat kihozni, amit kaptam.

Néha eszembe jut, hogy milyen lehet férfiként este hazasétálni, mennyire félnek mondjuk, nekik biztonságos-e a hazaút, stb.

Még a mai világban is sokkal több előnnyel jár férfinak lenni, mint nőnek.

Sokszor gondolkoztam ezen a kérdésen.

Szeretek nő lenni, szeretem mikor megfordulnak utánam, szeretem az idomaimat viszont az elvárásoktól rosszul vagyok.

Nem szeretnék gyereket, mégis mindenki a nyakamra jár miatta. Nem sok férfitól hallottam hogy követelnék tőle a gyereket.

Mivel nem fogok szülni ezért a menstruációm is elmaradhatna, örülnék neki :D

De mégsem lennék férfi.

15-20 éves korom körül nagyon szerettem a laza, kényelmes ruhákat, akkor irigyeltem a férfiakat. Mert ugye ilyen öltözetben nagy hódításaim nem voltak, csak jobban megkörnyékezték a csinosan öltözködő lányokat.

Azóta öltözködés terén nőiesedtem. Szeretek csinos lenni, szeretek bókokat kapni.

A menstruáció, és a szőrtelenítés miatt volt már, hogy elgondolkodtam milyen jó is a férfiaknak, aztán mikor eszembe jutott a napi, vagy max kétnapi borotválkozás, rájöttem, annyira nem is irigylem őket.

Amit már többen írtak. Esti hazamenetelek. Igen, nem biztonságos nőként, de férfiként agyonverve sem lehet túl kellemes.

Azt hiszem összességében mostanra eljutottam odáig, jobban szeretek nő lenni, mint férfi szeretnék.

Még egy pár éve lehet, rávágtam volna, hogy nem, most határozott igen a válaszom. És ha választhatnék, akkor is nő maradnék.

Nagyon nehéz volt fiatalként elfogadnom, hogy a nőiesség nem rossz dolog, nem bűn, nem szégyen, mert gyerekként abban nőttem fel, hogy minél egyszerűbben, de minél keményebben, szívósabban kell élni, amibe olyan dolgok, hogy törődjek a testemmel és lelkemmel egyaránt, nem fértek bele.

Valamilyen szinten sikerült ebből kimásznom, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint évekkel ezelőtt, és már semmiért se cserélnék, hogy férfi legyek.

Nyilván vannak olyan dolgok, amikkel nem könnyű megbirkózni, például azzal, hogy viszonylag fiatalon szeretnék családot alapítani, de mellette fontos, hogy más téren is ki tudjak bontakozni, és a kettőt nehéz összehangolni (annak ellenére, hogy most egyik sem alakul úgy, ahogy szeretném). De hiszek benne, hogy majd beérik a dolog :)

Én szeretek nő lenni. Ha férfi lennék nem élhetném át a várandóság, szülés csodáját, örömét. És sok minden mást sem.

Szerintem is vannak persze nehézségeink, hátrányaink így nőként.. Pl 20 évesen, amikor munkát kerestem sok helyre azzal az indokkal nem vettek fel, mert nő vagyok, rám néztek és azt gondolták, hogy gyenge vagyok...

Amikor a suliban a fiúkkal fociztam, sosem passzoltak nekem , mert azt gondolták ,hogy csak mert nő vagyok nem tudok focizni, néhány gól után már rájöttek ,hogy tévednek.

A lényeg, hogy sokszor úgy érzem, mintha a nőknek a képességeit lenéznék a férfiak... Azt gondolják, hogy nem vagyunk elég erősek, elég jók..stb.

Nálunk a családban anyámon és rajtam kívül csak fiúk vannak. Apám és a tesóim. Nagyon trehányak, azt hiszik, hogy a mi dolgunk ,hogy utánuk is elpakoljunk, pedig nagyon tévhitben vagyunk... Mi is ugyanúgy dolgozunk, mint a fiúk, sőt valamikor talán még többet is...

Vannak a nő létnek hátrányai igen, de biztos vannak a férfiaknak is...

De én ettől függetlenül is szeretek nő lenni, vannak jó oldalai..

Pl hányszor mentem már bulizni úgy, hogy szántam rá X ezer forintot és egy fillért sem költöttem :D

Na jó ezt csak viccből írtam, de tény, mert ilyen téren is jó egyébként.. :)

Anyukám egyébként már mondta nekem párszor, hogy szívesebben született volna fiúnak.