Miért kelnek ki magukból egyesek annak hallatára, hogy valaki jobban szereti az állatokat az embereknél?

Az ilyen emberek nem csak ennek hallatára kelnek ki magukból, minden egyéb másra is ami nem egyezik meg az ő értékrendükkel / szokásaikkal / véleményükkel.

Én csak azt nem tudom megérteni, hogyha nem hoznak föl rendes, logikus érveket akkor miért érdekel a véleményük?

Te pl mondhatod, hogy az állatok sokkal jobban meghálálják a törődést vagy segítséget mint a legtöbb ember akitől egy köszönömöt sem hallasz.

Ui.: "Man is not evolved from animal - man is an evolving animal..." ez az idézet jutott eszembe a kérdésed kapcsán

...mert nem ismerik az állatokat!

Valaki (köztük én is) minnél jobban megismeri az embereket, annál jobban szereti az állatokat...!

kedves kérdező!

Persze hogy kikelnek magukból, hiszen:

1) Az emberek jó része az állatokat nem tartja semmire. Csak tárgynak tekinti, amit használni kell és lehet bántani, gyötörni, kínozni.

Persze ezek az "emberek" a többi embert is tárgynak tekintik, és kényük-kedvük szerint használják ill. eldobják őket. Ezektől a mocskos férgektől mást nem kell várni, ennyire képesek.

2) Már az feldühíti őket, hogy te szeretsz egy élőlényt, mert ők nem szeretnek senkit, és őket sem szereti senki. Elég ha megnézed a család rovatot: szeretetlen, mocskos rohadt szülők, egymást gyűlölő testvérek...ez a mai világ. A szeretet nem létezik a családok többségében, csak egymás csandes, vagy éppen hangos, tettlegességig fajuló gyűlölete.

3) Ezek az emberek pontosan tudják, hogy egy állat mennyivel felettük áll. Értelmileg és erkölcsileg is.

Ne törődj ezekkel a mocskokkal. Én is jobban szeretem az állatokat az emberek 99%-ánál. Az állatok őszinték, hűségesek, szerető szívűek, empatikusak. Ellentétben az emberekkel. hát mit kéne szeretni ilyen nyomorult féreg embereken? Hagyjuk már...szeretem a szüleimet, a férjemet, egy-két barátot és rokont, lista vége...

Azért idegesít ez sok embert, mert ti is általánosítotok, és olyan dolgokat gondoltok más emberekről, ami nem is igaz. Pont olyanok vagytok, amit állítólag annyira utáltok az emberekben. És ez szánalmas.

Pl. én azt az álláspontot képviselem, hogy az ember és az állat között nem lehet egyenlőségjelet tenni, mert az állat nagyrészt ösztönlény, azaz, amikor egy macska dörgölődzik hozzád, akkor azért teszi, mert éhes, és tudja, hogy tőled jön a táplálék. Ezt én nem nevezném emberi értelemben vett ragaszkodásnak és szeretetnek, mert a valóságban nem is az, egy állatban nem lehetséges olyan értelemben vett szeretet, mint az emberek között. Az is szánalmas, hogy leírjátok, hogy a családtagjaitokat szeretitek. Miért, más ember szerintetek nem szereti a családtagjait? Valójában minden ember szeret valakit, az idegen embereket meg miért kéne szeretni? Minden egyes ember között ne várjátok, hogy szeretet legyen, mert ez nem lehetséges.

Attól függetlenül, amiket leírtam, én szeretem az állatokat, nekem is volt már kutyám, macskám is, de a maga helyén kezeltem a dolgot, gondoztam őket, szerettem, és jó volt az érzés, hogy vannak, és ők is ragaszkodnak hozzám.

De ez ennyi, nem képzeltem bele olyan dolgokat, hogy minden ember, akinek nincs kutyája vagy macskája, ""állatkínzó, erkölcstelen, másokon átgázoló ember, akinek megpróbáltam segíteni, de bezzeg ők magamra hagytak a bajban."" Miért kéne más emberekről ezt gondolnom, csak azért, mert nekem van egy kutyám vagy egy macskám? Jó lenne, ha elgondolkodnátok ezen. Ugyanis ti arra, aki nem ért veletek egyet, rámondjátok, hogy állatkínzó. :D

Ezt kikérem magamnak, soha nem bántottam egy állatot sem, nem is tudnék soha. De ennek ellenére, ha választanom kéne, hogy az égő házból egy embert vagy egy állatot mentenék-e meg (igazából ez a kérdés szokta a kedélyeket borzolni, amire a kérdező gondol), természetesen az embert menteném meg, mert mint írtam, az emberélet és egy állat élete nem említhető egy lapon. Sőt, a törvény szerint bűncselekményt is követnék el, hiszen börtönbüntetés jár azért, ha egy ember életveszélyben van, és te nem próbálod megmenteni.

De egyébként is naiv, kislányos dolognak tartom azt, hogy otthon néz rád cuki nagy szemekkel a macskád, és te elolvadsz tőle (oké, olvadj el, nem erről van szó), de hogy csak ettől az érzéstől már olyan kijelentésekre ragadtatod magad, hogy minden ember érzéketlen tuskó, és fél életedet mások segítésével töltöd, de az emberek gonoszak veled, ezért nem szereted őket, és a kiscicád életét többre tartod az embernél. Valahol ez kislányos dolog, és igazából csak annyi a mentség ebben, hogy tudom, hogy igazából nem gondolod te ezt komolyan, mert nem hiszem, hogy ha TÉNYLEG látnál egy embert életveszélyben, nem segítenél rajta. Viszont, ha helyette valóban az állatodat mentenéd, akkor komolyan betegnek tartanálak.