Elképzelhető, hogy valójában nem az életszínvonal csökkent az utóbbi évtizedekben, hanem inkább arról van szó, hogy az emberek igényei nőttek meg?

Értelek én, nagy a nyomás az embereken a fogyasztás irányában.

De pl. az, hogy az emberek igényelték a gyerekeknek a külön szobát, nem a fényűzés miatt volt, hanem mert megváltozott a világ az ő szüleik, nagyszüleik világához képest. A háború után már nem volt gazdaságos vályogtéglával bíbelődni, és tisztaszoba-konyha-hálószoba típusú parasztházakat építeni, mert ipari mennyiségben gyártottak égetett téglát, olcsóbb volt a jobb elosztású-számomra a mai napig favorit- "kocka-házakat" megépíteni, esetleg a meglévőhöz hozzáépíteni. Sokkal egészségesebb is volt, hogy a gyerekek nem aludtak együtt a szülőkkel.

Igazad van, hogy hitelből építkeztek akkor is. Na de egy egyszerű gyári munkás, egy lakatos keresett annyit, hogy néhány év albérlet, vagy vállalati lakás-bérlet után felhúzhassa a saját házát. Kellett akkor is trükközni, mert nem volt mindig építőanyag, fuvar, vagy sör :). De egész utcák épültek kalákában mifelénk 1960-89-ig. Az más tészta, hogy néhol túltolták a dolgot, és most két kisöreg bújócskázik 200 nm-en, de én is ismerek olyanokat, akiknél a gyerekek értelmiségiek lettek, és nem találták meg a számításukat a környéken, ezért vált feleslegessé a kétgenerációs nagy hodály.

Egyet kell megérteni: két rendes, nem IT-s, szülész-nőgyógyász, stb fizetésből egy család fel tudott húzni egy korszerű. közp. fűtéses két szintes házat. Az én szüleim tudod mekkora önerővel vették fel a vállalati kölcsönt építkezéshez? Nem is írom le, mert kinevetnél! Kellett fizetni a részleteket 20 évig, de mindig volt rendes fizetésük, mert volt álláslehetőség. Ma hol mer felvenni 20 évre építési kölcsönt egy szakmunkás? Minimálra bejelentve, többi zsebbe...nincs a világon ilyen hitel konstrukció.

Írod, hogy ismerősöknél elszállásolva is megoldható egy nyaralás. Igen, de ezek kényszer-megoldások. A nyaralás más országokban is extra, valami plusz, amit nem csinál az ember minden szabadságán. De könyörgöm, nem az lenne a normális, hogy egy 4-5 tagú család legalább egy hétre az évben úgy ki tudjon venni egy apartmant a Balaton mellett, hogy ne erre kelljen kuporgatni karácsony óta? Ha már mindketten becsületesen dolgoznak, esetleg olyan pozícióban, amiért becsületesen tanultak is, miért nem ér annyit a munkájuk, hogy normálisan, kikapcsolódva üdülhessenek? Ez nem a fogyasztói társadalom délibábja, hanem egy olyan extra, amit nagyon jól felismert az az átok szocialista vezetés is, csak a nagy demokráciában tojnak az ilyesfajta igényekre.

Annak sok oka lehet, hogy miért nem születnek nyugaton annyian, mint régebben, de ez az igény-hajszolás szerintem a legkevésbé tartozik közéjük. Inkább arról van szó, hogy több nő tanul tovább, mint régen, és mire valaki végez a tanulmányokkal, elkezd dolgozni, munkatapasztalatot szerezni, már túlesik a leg-teherbíróbb korszakán. Nem véletlen, hogy a legnagyobb versenycégek a frissen végzett diplomásokat keresik a legkeményebb pozíciókra. Függetlenek, nagy teherbírásúak, rugalmasak, és gyors észjárásúak. Ha egy friss diplomás nő megszül három gyereket, pont a terhelhetőségének idejére esnek az anyaság szempontjából legnehezebb évek. Viszont hová vesznek fel egy diplomás, 30 egy-két éves háromgyerekes édesanyát dolgozni? 30 fölött viszont a gyerekezés már nem olyan könnyű, és a legtöbb tanult nő ekkorra tervezi a családalapítást. Nem csoda, hogy jó esetben egy gyereket vállalnak a párok.

Az alja munkával az a gond, hogy azért nem vállalja senki, mert nem tud belőle normálisan megélni. Ki akar pizzát szállítani minimálbérre bejelentve, mikor egy üzemben többet kereshet? Szakmunkásnak is azért nem akar menni senki, mert vállalkozni kegyetlen, alkalmazottnak lenni éhbér.

"Azt nem szabadna elfelejteni, hogy a '70-es-'80-as évek jólétét hitelből tudták csak finanszírozni (mint ahogy talán a 2008-as válság előttit is)."

Hát, a mostani "jólétet" sem a dübörgő magyar gazdaságból finanszírozzuk tudtommal... Nem vagyok történész, de kötve hiszem, hogy az akkori szociálpolitika vitte volna csődbe a rendszert. Sőt, inkább annak ellenére halálra volt ítélve.

"(és lehet, hogy nekünk jónak tűnik pl. 1 ottani takarító, vagy gyári munkás fizetése, de ahhoz, hogy az ott manapság elfogadhatónak számító életszínvonalon élhessenek, arra nem elég)."

Hogy mi az elfogadható életszínvonal, az vita tárgya lehetne, de hidd el, nyugaton egy gyári betanított munkás magasabb színvonalin él, jobb egészségügyi (most már), oktatási, szociális ellátást kap, mint idehaza. És így is kisebb számú ez az alacsonyan bérezett réteg arányában, mint idehaza.

"elkeseredett a magyarok többsége, mert elszokott a magyar társadalom a küzdelemtől, és ezért nem tudtak alkalmazkodni az új viszonyokhoz"

Az a meglátásom, hogy ezekhez a "viszonyokhoz" nagyon is jól alkalmazkodtak a magyarok.Olyannyira, hogy alkalmazottként bárhol jobban megbecsülik az embert, mint egy magyar vállalkozásnál. Itt a rosszul működő rendszer helyett nem verseny alapú kapitalizmus, hanem egy olyan vadkapitalizmus alakult ki, ami feudális elemekkel, balkáni vonásokkal párosult. Nem az "élni és élni hagyni" elv mentén, hanem a "sógor, koma, jó barát", és a "mindenki annyit ér, amennyije van" elvek mentén működik.

Nem az a baj, hogy a biztonságért dolgozni, küzdeni, tanulni kell. Ott kezdődnek a gondok, hogy amikor évekig dolgozol sem lesz magasabb az életszínvonalad, amikor küzdesz; lefognak, amikor tanulni akarsz; látod, hogy nem jutsz előrébb vele, mint az ügyeskedők.

Itt nem hogy nem gondoskodik az állam az emberekről, hanem egyenesen kiszolgáltatja évtizedek óta a piacnak a Munka Törvénykönyv-módosításokkal, a rabló-gazdálkodás megengedésével, a jelenlegi "szakszervezeti" konstrukcióval.