Ti sírtatok már amiatt, hogy meghalt egy híresség akit szerettetek?

Freddie Mercury és Alan Rickman, szintén.

Imádtam mindkettőt.

Freddie halálát a metrón az újságból tudtam meg, ott bőgtem. Alant a kolléganőm mondta, ő előbb látta meg a neten a hírek közt. El sem hittem, annyi a kamu hír, de ez sajnos igaz volt. Hazakéredzkedtem, mert képtelen voltam bármi értelmeset is csinálni. Otthon aztán kisírtam magam.

De Erőss Zsolt hegymászó és társa tragédiája is megérintett, ők voltak azok a sportemberek, akiknél sajnos bármikor benne volt, hogy ottmaradnak (ezt ők is, mi is tudtuk). Ahova ők mentek ott hibázni sem kell a halálért.

Bittler Sándor többszörös magyar bajnok motorversenyző, többszörös Man szigeteki TT motorverseny induló, is hasonló sportember volt, állandó életveszélyben.

Megdöbbentett az ő halála is, amit egy banális otthoni baleset okozott a saját házában.

A Man szigeteki motorverseny korunk leg életveszélyesebb versenye, talán még Macao motorversenyei hasonlóak, de a TT azoknál is sokkal veszélyesebb.

Bitti posztere gyereklomomban kint volt a falon a magyar bajnok motorjával. Azt hiszem próbálkozott ő a Superbike egy kisebb szériájában is (lehet most tévedek), de szerintem már túl idős volt ahhoz, hogy a világ élvonalába szólhasson.

16.: Jópár választ írtam fent, ezzel én is így vagyok.

Az, hogy megrendül az ember és sírni kezd, két különböző dolog. Általam nem ismert és nem híres emberek halála is megrendít, ha tudomást szerzek róla.

Ezen felül vannak olyanok, akiket nagyra tartunk és amikor eltávoznak, az átlagosnál jobban érezzük magunkat megrendülve. Mivel az általuk létrehozott "életút" hatással volt ránk. Lehet tudományos, művészeti, vagy szurkolói sportélmény, stb., de hatottak ránk valahogy.