Ti sírtatok már amiatt, hogy meghalt egy híresség akit szerettetek?

Sírni nem sírtam, eddig híresség halála nagyon, egy esetben rendített meg, idősebb Knézy Jenő, 2003.

De pl. Jules Bianchi Forma 1-es versenyző halálos balesete is sokkolt. Pontosabban felháborított, hogy miközben mindenki a biztonságról papolt, egy traktor pálya szélén való dolgozása esetén, akkor -virtuális biztonsági autó híján- csak a dupla sárgazászló védte a versenyzőket. Így történhetett meg a 60-as évek legszörnyűbb baleseteit visszaidéző tragédia az esős japán pályán.

Egyébként a fejvédő keret bevezetése még mindig késik, gondolom ott is megvárják az első halottat...

Schumacher síbalesete és állapota is felkavart, sokáig neki szurkoltam.

Még talán a Republik énekesének, Bódi Lászlónak a halála rázott meg a híres emberek között.

Ritkán sírok, de Alan Rickman halála eléggé szíven ütött s David Bowie halálakor is elszomorodtam, pedig nem is voltam rajongó, csak éppen elég nagy hatást tett rám néha. Tunyogi Péter halálakor még egész friss volt a TRB-s koncert emléke, az is elszomorított, de akkor sem sírtam.

Van valaki, akinek az esetében sírnék azért.

Trent Reznor és David Attenborough. Na, nekik a rajongójuk vagyok. Igazából arra vágyom, hogy Attenborough megdöntse a Guiness-rekordot a leghosszabb emberi életet tekintve, legalábbis a férfiak között. Annyira sokat nézem a filmjeit a csodás hangjával és lelkesedésével, iszonyatos űr maradna utána. Erre nem vagyok felkészülve. Sosem leszek.