Honnan szerezzük belső tulajdonságainkat?

Szerintem is-is.

Viszont változni mindig lehet, ha az ember igazán akarja. Habár szerintem ezt inkább fiatalabb korban lehet megtenni, egy bizonyos kor után az ember nem változik, hanem az aki.

Pl. én, annak idején sok mindenért zsörtölődtem, semmi sem volt jó, rettentő negatív voltam. Aztán elköltöztem otthonról, ritkábban jártam haza, és elszoktam az otthoni dolgoktól. Egyszer, mikor hazamentem, feltűnt, hogy apám egész nap morog, kb. minden miatt. Rettentő idegesítő volt. És akkor esett le, hogy én is ezt csinálom. Na akkor ott eldöntöttem, hogy ezt a fajta viselkedést rohadt gyorsan elfelejtem. Azzal kezdtem, hogy mindennek a jó oldalát néztem. Sokkal kevesebbszer fordul elő, hogy olyan miatt akadok ki, amin nem lehet változtatni. Igaz azóta erősen "felvettem" a leszarom hozzáállást a dolgokhoz, de jobb így.

Szerintem nagyjából fele-fele az arány:) Van ami alapból a személyiségünk része, és van ami a gyerekkorunk, neveltetésünk alatt ragad ránk. A ránk ragadt tulajdonságokat még "ledobhatjuk" nagy akaraterővel és akkor, ha nem 40-50 évesen kezdjük el:D (bár az sem lehetetlen)

Például én nagyon negatív, konzervatív és antiszociális voltam egészen 16-17 éves koromig. Akkor jöttem rá hogy a neveltetésem volt az oka, ilyenek a szüleim és a rokonaim nagy része, ilyen közegben nőttem fel, így rámragadt. De ahogy megismertem a barátomat előjött a valódi énem, a vadóc, rendbontó, pozitív oldalam, végre úgy érzem hogy élek és önmagam vagyok. Egy év sem kellett hozzá hogy "megváltozzak":) És már majdnem 5 éve ilyen vagyok, hiába ellenzi a családom még mindig.

Azokat a tulajdonságokat amik alapból belénk vannak kódolva szerintem sosem fogjuk tudni igazán elhagyni (pl.hogy te empatikus vagy). Elnyomhatjuk hónapokra, akár évekre, de előbb-utóbb vissza fog ütni, újra előbújuk majd.