Titeket mennyire zavar párkapcsolatban/barátságban, ha valaki nagyon sírós?

Nem tudom, hogy miért (bár egyébként szerintem semmi komolyabb oka nincsen, egyszerűen csak ilyen vagyok), de nagyon könnyen elsírom magam és szinte bármi képes ezt a reakciót kiváltani belőlem. Ha valaki szándékosan vagy akaratlanul megbánt, felemeli a hangját és kiabál velem, akkor elsírom magamat még akkor is, ha az illető nem is rám haragszik, csak szimplán ideges....de ugyanez történik akkor is, ha pl. valaki nagyon megdicsér valami miatt, valamint nagyon könnyen elérzékenyülök meghittebb, szenvedélyes, érzelmekkel telített szituációkban illetve filmeken, reklámokon egyaránt. Valamint elég kritikus vagyok magammal szemben is, elég erősen munkálkodik a lelkiismeretem, a bűntudatom...ha tudom, hogy valami "rosszat" csináltam, elrontottam valamit vagy bármi olyasmit tettem, amivel pl. mást megbántottam vagy másnak bosszúságot okoztam, akkor is sírok...Ugyanakkor sokszor még én sem tudom pontosan megmondani, hogy mi az oka annak, hogy sírok.

Ezek általában teljesen váratlanul, hirtelen törnek ki belőlem, de ne egy hisztirohamot képzeljetek el, nem rendezek jelenetet vagy ilyesmi, csak szimplán elkezdek könnyezni, sírni. Ilyenkor nem érdekel, hogy éppen hol vagyok, kik vannak körülöttem, kik látnak, meglátszik-e a sminkemen stb., nem tudom visszatartani a könnyeimet, nem tudom megjátszani magamat és úgy érzem, hogy muszáj kiengednem magamból (bár már azért annyi fejlődtem, hogy hivatalos helyeken, ügyintézéskor visszafogom magam, de utána rögtön kitör belőlem). Kisírom magam, majd megnyugszom (az idő attól függ, hogy miről van szó...vannak témák, dolgok amiket nagyon megérintenek vagy ha valaki csúnyán bánik velem, megbánt azt is elég nehezen heverem ki). Ezt az emberek általában nem tudják hova tenni, akik már ismernek ők persze már megszokták, de ők sem értik és nem tudják, hogy mi történik. Én sem tudom ezt megmondani, egyszerűen csak borzasztóan érzelmes vagyok és nem bírom a nagy érzelmi töltettel rendelkező szituációkat. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy én mindent sírással próbálok elrendezni (vannak, akik szerint direkt csinálom...), meg lehet velem beszélni minden konfliktust, problémát stb., csak általában ezeket a beszélgetéseket sem bírok ki pityergés nélkül, de ettől függetlenül ugyanúgy komolyan veszem, odafigyelek, koncentrálok. 18/L

Szóval titeket ez nagyon zavarna vagy el tudnátok viselni?