Ti is úgy tapasztaljátok, hogy az egyén sorsa nagy részben előre meg van írva? Vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen?

Ha csak a saját életemből indulok is ki, akkor ez teljes mértékben igaz. A legjobb példa épp aktuális. Háromszor többet tanulok, mint a csoporttárs ismerősöm és mégis megbukok a tárgyból, mert egyik alkalommal a vizsgaidőszak legnehezebb feladatsorát kell megoldanom (az emberek túlnyomó többsége hozzám hasonlóan megbukott), másik alkalommal meg pont azon a napon merül le/megy tönkre a számológépem (úgy, hogy pár napja vettem). Ezzel szemben a csoporttársam meg pár nap tanulással a legkönnyebb vizsgát kifogva simán átment. Én meg jövőre ismét vehetem fel a tárgyat úgy, hogy gyakorlatra már be sem járhatok, hiszen vizsgakurzusos vagyok. De az élet már területéről is mondhatnék példát, amikor Murphy-törvénye pont engem szívat meg. Annyira utálom, hogy ez a sorozatos kudarcélmény már annyira berögződött nálam, hogy már előre tudom, hogy nem fog sikerülni és felkészülök, hogy megint meg kell b***ódni. Pedig régen nagyon optimista és elhivatott voltam, de az élet akaratlanul is tönkretette az önbecsülésemet.