Mostanában egyre többet, sőt állandóan foglalkoztat a halál, haldoklás, emberi gonoszság, betegségek. Vajon ez normális lehet?

Ahogy olvastam a leveledet, az elején azt mondtam volna, hogy csak szorongás, mert féled a gyermekedet. De az utolsó mondatod egyértelműen depresszióra utal. A tehetetlenség érzése is. Én is voltam így, de olyan szinten, hogy részletekbe menően kinyomoztam, hogy melyik halálnem meddig tart, mennyire fáj, stb. Szerintem, ha el tudod látni a napi teendődet (tudsz enni, aludni, stb), akkor ne szedj gyógyszereket, mert ezek többet ártanak, mint használnak. A rossz gondolatok önmagukban nem ártalmasak, de soha ne csinálj semmi butaságot! A halált csak egy dologgal lehet felülírni. Az élettel! Nézzetek meséket, vígjátékokat! Nevessetek, játszatok sokat, szerezzetek kutyát, macskát. Tévében átmenetileg ne nézz híradót, krimit! Olvass vidám könyveket, cikkeket! Ha hetek múlva sem javul a helyzet, vagy romlik, akkor kérj segítséget! De inkább beszélgetős pszichológustól, mint begyógyszerező pszichiátertől!