Hogyan tudnak az emberek ennyit beszélni a semmiről?

Na én is úgy vagyok, hogy fullos szókincs, választékosan, akár bonyolult mondatokban beszélek ha van értelme.

De legtöbbször nincs ezért hallgatok.

Annyi hogy én inkább örülök, ha van mellettem valaki fecsegő addig sem nekem kell beszélnem (mondjuk legjobb a csend)

Halálom mikor valamit (tanár, autószerelő, rendőr, ügyvéd, stb) két háromszor elmondanak mikor sietnék.

Talán nem olyan izgalmas az élete és neki egy buszos utazás is élmény.

Nálunk a foleg idos szomszedok ilyenek, hogy kepesek orákat beszelni a ház elotti kertrol, oraolvasásokrol, betegségekrol, es más életerol kivancsiskodnak.

Holott atlag ember ilyeneknek szinte még gondolatot sem szentel, nemhogy órahosszás rizsát gyártson belőle

Így szocializálódtak és nem érzik kényelmetlennek a dolgot. Úgy vettem észre, hogy jellemzően ezek az emberek egyszerűbb gondolkodásúak és nekik tényleg élmény lehet egy egyszerű út is. Megvolt a napi program és lehet róla beszélni.

Néha nekem is kényelmetlen ez. Van olyan ismerősöm, aki elmond egy sztorit, de már előtte egy nappal lévő dologgal kezdi. Általában megértő vagyok és szerencsére beszélgetés közben tudok másra is figyelni, ezért hagyom a dolgot. De van, hogy sietek. Ilyenkor hiába kérem az illetőt, hogy térjen a lényegre, jön a szokásos szöveg, hogy majd mindjárt. A sztori után, amikor megkérdezem, hogy mi köze volt a vég kifejlethez a sztori 90%-ának, akkor fogalmuk sincs róla.

#6-os által írt dolgot többször is átéltem. 1 mondatos sztorikat írtak le az oldalon 1 oldalon.