Miért fáj a korkülönbség a kívülállóknak egy kapcsolatban?

Megint előkerültek a felszínesebbnél felszínesebb és gagyibb "érvek".

Nekem is a kedvencem, amikor a munka és iskola összeférhetetlenségével hozakodnak elő. De tényleg... az égvilágon semmi józan érv nincs arra, hogy miért ne működhetne egy kapcsolat attól, hogy az egyik dolgozik, a másik meg tanul. Pedig a legtöbbeknek ez szokott lenni az "aduász". Nos, egyrészt rohadtul silány és szegényes az a kapcsolat, amiben mindössze a munka és a tanulás az egyetlen létező téma. Ha így van, akkor ott megsúgom: nem az oktatás-karrier vonalon elfoglalt eltérő pozíció az, ami miatt működésképtelen az a kapcsolat.

De mint utaltam rá, egy normális, valamire való kapcsolatban a munka, karrier, tanulás témákör csak egy a rengeteg lehetséges téma közül, és egyébként sincs abban semmi visszataszító, ha megkérdezzük a kedvesünket, hogy milyen volt a napja, ő pedig elmondja, hogy mi történt aznap a suliban vagy a munkában. Egy ép kapcsoaltban még érdekli is a másikat, hogy mi történt aznap a szerelmével.

De nézzük a továbbiakat! Igen, az óriási nagy korkülönbség, és igen, állítsunk be néhány évnyi korkülönbséget úgy, mint ha az egyikük még totyogó kisbaba, a másikuk meg járókeretes aggastyán lenne. Mert nagyjából ez szokott lenni a másik érv. Csak a tisztánlátás végett: egy 16-17(-18) éves már baromira nem kislány. Gyakorlatilag már majdnem felnőtt, akinek vannak már komoly érzései, gondolatai, vágyai. Nem, nem egy gyerekszobában babázó, és Kacsameséket tátott szájjal bámuló 10 évesről van szó. Ugyanakkor egy huszonéves sem egy öreg bölcs, igazágól sok különbség nincs is köztük. Sokszor az azonos korosztályba tartozók között nagyobb különbségek vannak, mint egy 16-18 éves és egy huszonéves között.

A harmadik gyakori érv pedig a "csak a szexre kellesz neki, mert ki tudna egy gyereket komolyan venni". Túl azon, hogy ez részben visszanyúlik a "tituláljuk kisbabának azt, aki 20 alatti" című baromsághoz, megint csak egy alaptalan hülyeség. Persze, van, akinek csak arra kell a csaj. De - most lepődjetek meg! - a vele egykorúak közül is ám rohadt sokaknak csak az kell, hogy legyen valakibe üríteni a fehér löttyöt. Tizenévesek és huszonévesek között egyaránt. Nagynénim a negyvenes éveiben járó elvált asszony, állandóan arra panaszkodik, hogy csak olyan pasit talál, aki csak egy jót dugni akar. Pedig az elméletetek alapján őt nagyon komolyan kéne, hogy vegyen minden férfi, hiszen már korántsem tini.

Ugyanígy az sem lehetetlen, hogy valakit ne a farka, hanem a szíve vezéreljen. És nem, nem azért, mert fogyatékos lenne, meg nem is azért, mert - ismét nagy kedvenc érvem következik - "semmi esélye a korosztályában", hanem mert egyszerűen meglátta azt abban az ifjú hölgyben, amit másban nem. Nem, nem azért, mert egy nyomorék, hanem azért, mert egy érző, érzelmes lény, és nem azt nézi a lányban, hogy "na, te most hány éves vagy, és akarsz-e dugni meg gyereket szülni nekem", hanem azt, hogy milyen nagyszerű társ, és milyen jó vele együtt lenni.

De persze, ez nyilván lúzerség, meg fogyatékosság, meg miegymás. Az persze nem, amikor nős férfiak (vagy férjes asszonyok) félreQrnak, áá, az tök normális dolog, sokan még egyenesen szükségszerűnek is megpróbálják beállítani. Az sem fogyatékosság, hanem tök okés dolog, amikor bulikban, fesztiválokon, stb. már-már gusztustalan módon használják ki a lányokat. Meg persze a kapcsolaton belüli érzelmi zsarolás is tök normális, elfogadott dolog. Egy dolog van, ami persze sátántól való fogyatékosság: az, ha két ember szerelmes egymásba annak ellenére, hogy az életkoruk különbsége 3-nál nagyobb.

Igen, szerintem is rohadt primitív szinten áll még az emberiség.

Ami meg a közkedveld "ha az én lányom..." dumát illeti... nos, egyrészt aki egy kicsit is értelmesebb, az nagyon jól tudja, hogy bizony előbb vagy utóbb az ő kicsi lányában is járni fog farok. Ez az élet normális rendje, és elég primitív az, aki a saját lányát akarja megfosztani a normális élettől és a boldogságtól. (Nem, nem az a boldogság, ha valaki aggszűzként hal meg, és nem is az, ha apuci mondja meg, hogy ki dugjon a lányával.)

Másrészt pedig én jobban örülnék, ha a leendő lányom olyannal élné meg a gyönyör csúcsát, akit szeret és törődik vele. Teljesen mindegy, hogy most vele egykorú, egy ötössel fiatalabb, vagy egy tizessel öregebb. A farok az farok. Egy "cuki 17 éves" is lehet egy aljas görény, aki csak megfekteti, aztán dobja... nem fogom attól jobban érezni magam, hogy "hú, de jó, a lányomat egy vele egykorú használta ki". Inkább legyen együtt azzal, akivel boldog.