Miért nem megy semmi, nincs motívációm, semmiben sem vagyok kimagasló? 23/F
Semmihez nincs most kedvem, úgy érzem nem tudok teljesíteni, tanulni, a koncentrálóképességem nulla. Úgy érzem hogy az agyam egy vasdarab, minden lepattan róla és nem tud befogadni semmit.
Bár sokmindennel képben vagyok, de nincs olyan ami iránt el tudnék köteleződni és nagyon jó lenni benne. És hiába nem érzem jól magam, sírni se tudok. Eddig azt hittem csak az a bajom hogy nincs barátnőm, de már szerintem az se segítene, ahogy egy pszichológusról se tudnám elképzelni hogy megadná a kedvet. Nem tudom mi hiányzik.
Gondolj a nagy emberekre, akik nagyot alkottak, nagy örökséget hagytak hátra.
A bibliai Mózes évtizedeken át vezette a népét a pusztaságban az Ígéret földje felé, de mielőtt beléphetett volna, a Földre, meghalt - Mondhatta-e, hogy befejeztem?...
Jézus Krisztust 33 évesen keresztre feszítették, tanítói munkássága kellős közepén. - Mondhatta-e, hogy na, ezt befejeztem?...
Kolombusz Kristóf elindult, hogy tengeri összeköttetést találjon Európa és India között, és a történelem legnagyobb tévedését elkövetve felfedezte Amerikát, de úgy halt meg, hogy sosem volt ennek tudatában. - Mondhatta-e hogy befejeztem?...
A mi Szent István királyunk egész életét annak szentelte, hogy megszilárdítsa a fiatal Magyarország helyzetét Európában, és fiait minden szempontból szalonképes európai, keresztény hercegekké, erős trónörökösökké nevelje, akik folytatják munkásságát. Mégis, végül minden fiát eltemetve, utód nélkül halt meg. - Mondhatta-e, hogy befejeztem?...
Galilei a maga korában hihetetlen eredményeket ért el a csillagászat területén, amelyek máig mérföldkövet jelentenek - de az inkvizíció betiltotta a heliocentrikus világképet hirdető könyveit, és megalázva, házi őrizetben kellett meghalnia. - Mondhatta-e, hogy befejeztem?...
XXIII. János pápa az 1962-ben összehívta a II. vatikáni zsinatot, hogy nagy - és akkoriban szinte kivitelezhetetlennek tűnő- álmát megvalósítva megreformálja a 20. század számára a katolikus egyházat. Még abban az évben gyomorrákot diagnosztizáltak nála, és nem élhette meg a zsinat végét. - Mondhatta-e, hogy befejeztem?...
A költők, írók között számos kiválóság, nálunk pl Csokonai Vitéz Mihály, vagy az angoloknál John Keats koldusként, a rossz életkörülmények következtében fájdalmasan fiatalon halt meg, mivel a saját korukban senki nem tartotta nagyra őket. - Mondhatták-e, hogy befejeztem...
Nem akarom tovább nyújtani a sort - a lényeget már bizonyára érted.
Nem az az igazán fontos, hogy befejezd, hanem az, hogy HOZZÁADJ valami értékeset a világhoz, akármiben vagy is jó!
Ezért érdemes élni, ez a hivatástudat lényege! :)
#12 Egyetértek hogy hozzá kell adni, de ez is csak az emberek között érdekes, hogy mások el tudjanak gondolkodni. Ha egyel feljebbi szinten akarsz megfelelni valakinek akkor jön a hit.
Attól hogy senki se fejezi be a dolgait, nem vígasztal engem hidd el és hiába adok akármennyit is a világhoz, nem fogom megtudni a létezésem miértjét, hacsak a halál után meg nem világosodok.
erről amit írsz, Jézus egy mondása jutott eszembe: "Add meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené!"
és azért ez jutott eszembe, mert fontos lenne, hogy ne keverd a szezont a fazonnal. Ebben a világban az a felelősséged, hogy az emberek számára nyújts valami jót, hasznosat, ez a feladatod. (Amúgy, ha megtalálod az igazi hivatásodat, azzal rátalálsz a létezésed miértjére is, és ez nem feltétlenül csak egy munkában nyilvánulhat meg, hanem akár emberi kapcsolatok terén is.)
Az, hogy közben eggyel magasabb szinten megfelelj, az meg egy más kérdés, ami egyedül rád és a lelkiismeretedre (vagy hívőként rád és Istenre) tartozik.
A kettő összefügghet, sőt, optimális esetben össze is függ, de attól még alapvetően külön-külön is helyt kell állni bennük.
(Amúgy érzékeny, hívő emberként a mai világban ez nagyon nehéz tud lenni, mivel a világ nagyon más irányba tart...)
abban egyébként nem értek veled egyet, sőt, ne haragudj, de veszem a bátorságot, és azt mondom, nincs igazad, hogy ha valamit hozzáadsz a világhoz, az csak az emberek szintjén érdekes. A kommentedből feltételezem, hogy valamilyen túlvilágban hiszel; miért gondolod, hogy Isten számára értéktelen, ha jobbá teszed a világot? - A bibliai Teremtés könyvének - és ezáltal az egész egyistenhívő kultúránknak alapgondolata, hogy Isten az emberre bízta a világot, hogy a javára fordítsa és megőrizze, és ezzel részt vállaljon Isten teremtő munkájában.
Azaz bármilyen munkát végezz is, ha azt a világ és az emberek javára, jó szándékkal végzed, az nem csak a földön, és nem csak az emberek szemében értékes, hanem Isten szemében is.
Isten, isten, isten, isten, ez a baj veletek. Szilárd meggyőződésetek van arról, amiről fogalmatok sincs, a hit azt jelenti hogy felépítesz egy érvrendszert, vagy a meglévőt használod (Biblia), és elfogadod úgy ahogy van. Én is szeretnék így gondolkodni, mert sokkal egyszerűbb lenne az egész, csak elhiszem hogy az úgy van és kész, boldog vagyok. Én sem vagyok előrébb (sőt, inkább hátrébb vagyok) azzal, hogy nem hiszek semmiben.
Ma jutott eszembe egy olyan gondolatmenet, ha én nem csinálok semmit, nem teszek semmit azért hogy valamit létrehozzak, az magától nem fog megoldódni vagy keletkezni. Ha e logika alapján belegondolok hogy hogy keletkeztünk mi, hogy keletkezett egyáltalán az anyag, az sem lehetett magától. (ez is csak egy emberi gondolatmenet, semmi sem tudja bizonyítani vagy cáfolni) Nem hiszek ebben, hanem csak remélni tudom, ami nagyon nagy különbség, és nagyon messze áll attól az istenképtől amit akármilyen vallás, főleg a kereszténység vall.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!