Hogy találjak magamra, ha semmi motivációm semmihez? Egyre frusztráltabb vagyok, tudom, hogy ez gáz.

Szia! Ne aggódj ezzel nem vagy egyedül, én is sokszor érzem ezt.De tényleg magadtól kell megkapnod az erőt, már túl sokat pazaroltál a fiatal életedből, szüless ujjá és éld végre azt, amit neked adott a sors, de próbálj meg boldog lenni. Van egy vőlegényed, és szeret! Becsüld meg. Nem kell még szülnöd, majd ha eljön az ideje és te is úgy érzed, ha már sikerült rendbe tenned magad, mindent másképp fogsz látni, csak egy kicsit akarnod kell. Általában azokból lesznek a legjobb szülők, akiknek rosszabb szülei voltak, mert többet szeretne adni a gyerekének.

Ha nem megy külön és megerőltető neked, akkor próbálj több dolgot csinálni egyszerre, pl menj el kora reggel kocogni, attól felfrissülsz, kicsit kimozdulsz a lakásból. Olvasgathatnál recepteket, fejleszthetnéd a főzési tudományod, főzhetnél a párodra,

és mindig kikérhetnéd a véleményét, esetleg cukrászkodás (önbizalmat ad) ,éneklés (oldja a stresszt),írhatsz az életedről is akár, blogot (Felszabadulsz, ha kiadod magadból a napi érzéseidet,amiket nem mersz megosztani másokkal), táncolás (szintén önbizalom és felszabadulás) Filmezés (Sok boldog film nézése jó kedvet adhat, illetve talán célt is találhatsz bennük) Fotózás,Jóga, Meditáció, Tanulás,különböző kultúrák. Ezotéria, Jóslás. Ingázás.Olvasás

Sokban hasonlítok rád, abban a különbséggel, hogy eltudom magam foglalni,Általában az emberben kialakul milyen dolgokat szeretnek, én pl szeretek rajzolni, de nem mindig, valamikor kifejezetten unalmas, ezért csinálok helyette mást, ezért nem unom meg. Én is blogolok, videókat szerkeztek youtubera, imádom a kozmetikumokat és tesztelgetek, régóta szeretnék írni könyveket a saját fantáziavilágomból. szeretek fotózni is.Szeretek főzni is, az új dolgokat megismerni,utazni,olvasni,elmélkedni. Igazából sok mindenhez értek, de célom nincs. De nem is baj, nem kell. Majd jön ha kell. Az hajt előre, hogy majd egyszer vége lesz mindennek, de addig is jónak kell lennem, jobbnak mindenben , amit csinálok. Mert bennem van a versenyszellem és ez hajt előre.

:(

Pontosan tudom, min mész keresztül. Énvelem ugyanez volt, kb. 22 éves koromig fogalmam nem volt mit akarok. Leírom ami velem történt. Talán nem megoldás, talán az. Remélem azért segít!

Jól rajzoltam, szerettem a matekot meg a fizikát, mindenki az (építész) mérnöki pályát mondogatta, ehhez képest élből halasztással indítottam gimi után alibiből, majd amikor benéztem az egyetemre, léptem is le első félévben mert nem érdekelt a matekon és rajzon kívül semmi szakmai tárgy. Aztán jöttek a semmirekellő melók, portás, útépítő, alkalmi, alibi OKJ-s képzés amiben el sem helyezkedtem, sőt, egyszer még az ELTE-re is felvettek szociológiára, de azt sem tudtam mi az (anyu erőltette), de inkább nem mentem el beiratkozni... közben meg a szülők nyakán éltem. Hiába ostoroztak, hogy menjek egyetemre, nem találtam semmit, hiába lapoztam át többször a teljes felvételi tájékoztatót. Életcél nulla.

Egy nagy hobbim volt (van), a foci, de arról meg már annyi idősen lekéstem, hogy abból éljek.

Viszont a gimi után ez a tengéslengés arra mindenképp jó volt, hogy "világot láttam". Találkoztam rengeteg élethelyzettel, csillióféle emberrel szó szerint a hajléktalantól a cégigazgatóig, sorsokkal, stílusokkal, ez pedig értékes élettapasztalat, és szerintem Neked is van hasonló! Persze ebből még nem lehet megélni, de teljesen negatívan sem szabad hozzáállni! :)

Végül szép lassan kialakult bennem, hogy ami leginkább érdekel, az maga az ember. Mit miért csinál, miért épp azt, mi van a fejében / érzelmi világában, ami, stb. Így landoltam a pszichológia karon; idén végeztem.

Valójában azt volt nehéz felismerni, hogy mi volt az, ami érdekelt mindig is.

Néha a válasz az ember orra előtt van.

Sajnos kész válaszok nincsenek. Nem tudom, voltál-e már pályaválasztási tanácsadáson, ha nem, érdemes lehet kipróbálni, kiderülhet ez meg az.

Minden esetre sok sikert! :)

#3 folytatja:

Na :) Pacsi :D

A kimerülés (burnout szindróma) valós veszély, az emberrel foglalkozóknál sokszorosan gyakoribb. De ez is kezelhető, ha tudatosan vigyáz rá az ember. Régen én is mindenki gondját meg akartam oldani, később rájöttem, hogy ez valójában rólam szól (ÉN akarom megoldani a problémáikat).

Ilyen tekintetben áttértem arra, hogy legfeljebb akkor segítek valakinek, ha kifejezetten kéri, és próbálom kerülni azt, hogy kiváltsam belőlük, hogy megkérjenek rá :D Illetve a munkát is igyekszem "nem hazavinni", a pszichológus "üzemmódra" pedig csak akkor kapcsolok, amikor szükséges.

Minden esetre igazából szerintem a lehetőség adott. Érettségit bármikor tehet az ember (oké, nyilván nem bármikor, holnap éjjel 2-kor pl nem, de a feltételek megvannak). Nem is kell mindennek sikerülnie, csak a két (választott) felvételi tárgynak, a többi meg görbüljön. Két tárgyra pedig fel lehet készülni, még akkor is, ha fogat kell csikorgatni, de nem ez a lényeg. Kis lépések. Ha az ember túlzottan előre tekint ("úristen, mi minden kéne ahhoz, hogy odáig eljussak, hogy pszichomókus, vagy épp akármi legyek"), akkor könnyen a kedvét veszíti.

Jó ötletnek tartom lebontani az álmokat alcélokra, amik könnyebben teljesíthetők, és ad egy lórúgást a motivációnak, ha ezek sikerülnek.

Mi is az első lépés amit tennem kell? Pl. utánanézni, mit kell tenni, ha érettségizni akarok.

Kövi lépés lehet egy felkészítő tanfolyam stb.

Vannak egyébként hasonló pályák is. HR, vagy a szociológia is valahol igazából hasonlít (tudom, most lőttem egy öngólt :D), esetleg szociális munkás, vagy ilyesmi.

Nem sablon életre vágysz, ez világosan látszik. Akkor viszont a legrosszabb, amit tehetsz, magaddal, ha ölbe tett kézzel ülsz, mert ez konzerválja ezt a "nemszeretem" állapotot.

Keresgélj tovább, fáradhatatlanul. Nézz legalább filmeket, az elgondolkodtató fajtákból; mindennap érdeklődj valami olyan dolog iránt, amivel addig nem foglalkoztál! Legyen ez a sorsjegyed. Az interneten szinte bármiről lehet információt szerezni manapság. Úgy indulj ennek neki, hogy minden egyes nap megnézel valamit, vagy utánanézel valaminek, amit nem ismersz. Előbb-utóbb megszólít valami. Az ember általában nem tudatosan találja meg azt, ami érdekli. Vagy gyerekkorától kezdve benne van ez, vagy később, hirtelen találkozik valamivel, és úgy érzi, megtalálta a hobbiját/hivatását/érdeklődésének tárgyát. Ha viszont nem keresed, ennek az esélye csekély.