Ez valami népbetegség?

Van 2 barátom, akikkel mindhárman ugyan olyanok vagyunk. Átlag feletti külső, sportolunk, dolgozunk, tanulunk. Ennyi az életünk. Egyikünk sem aktív semmilyen közösségi oldalon, csak használjuk kommunikálásra. Mindhárman 20 év körül vagyunk. Mindhármónk élete annyi, hogy reggeltől 4-ig általában meló vagy iskola, aztán edzés, kaja csinálás, gépezés, unatkozás. A hétvégék szörnyűek, alig telik az idő, folyton csak sóvárgunk egy jobb élet után, vágyakozunk, nőkre gondolunk, hiába megkaphatnánk csúnyácska lányokat, nem akarjuk. Bulizni eljárunk 2-4 hetente, van, hogy képbe jön évente kb 1x egy barátnő, de a vége mindig az, hogy totál csőd leszünk a végén, összetörnek, mint a porcelánt és hónapokig megy a szenvedés. Nem nagyon járunk el sehova, csak edzeni, néha haverokkal kajálni vagy inni egy sört, de semmi extra. A poén, hogy mindhárman az ország 3 szegletében vagyunk, így nem tudunk összejönni, de nagyon jól ismerjük egymást, évek óta tartjuk az online kapcsolatot.

Vannak még haverjaim, akik hasonló cipőben járnak, csak nem edzenek pl, hanem inkább csak az iskolára koncentrálnak és dolgoznak.

Szóval nem is lenne gond itt, ha nem a vágyakozásból állna a szabadidőnk. Mikor meló/iskola/edzés van, akkor lekötjük magunkat, de mikor ott tartunk, hogy este van és már nincs mivel foglalkozni, akkor szenvedés. Unalom és vágyakozás a pénz és nők után. Szerintem mérhetetlenül szánalmas ez már, hogy nem tudunk és nem is tudjuk, hogy lehetne ebből kilépni, hiába akarjuk. Annyit mondunk mindhárman, hogy a pénz segítene, csak nem tudjuk, hogy mivel lehetne gyarapítani a számlákat..

Nő ügyileg pedig hiába átlag feletti a külső, ha nem vagyunk tapasztaltak és nem is nagyon tudunk ismerkedni senkivel, ezért csak nézzók, hogy a 16 éves srácok mutogatják nekünk a képeket, amiket kapnak a lányoktól, ahogy kéretik magukat előttük, mi pedig csak lesünk.

Ez totál megszokott vagy csak pont mi vagyunk valami szerencsétlen bolygó-együttálás kiválasztottjai?