A lent említett idézet arra az emberre is igaz, aki kihasználja az embereket, vagy nem adja meg a tartozását?

Az ilyen embere aztán különösen - mondhatni megszívlelendő tanács lenne számára. Ugyanis minél többet használ ki másokat, annál inkább belekerül abba a tudatállapotba, hogy rá kell hangolódnia arra az emberre, akitől meg akar szerezni valamit (akár tárgyi, akár fogalmi értelemben). Vagyis az emberünk pont, hogy nem önmagát éli, hanem a másikon élősködő szellemi parazita.

Amiket felsoroltál, azok cselekedetek, nem pedig tulajdonságok.

Honnan tudod hogy a xar emberek saját magukat adják? És nem valami sérelem miatt romlottak meg, s vettek fel magukkal ellentétes szerepet?

Én a legesleges legrosszabb embereket akiket ismerek, mindegyikben valami pszichés problémát látok az meg annak a jele hogy közelről sem ömagukat adják. Mikor gyerekek voltak, önmagukat adták, aztán érte őket valami ami komplexusokat szült a jellemükben. Félnek, esetleg elégedetlenek saját magukkal ezért másnak mutatják magukat.

Az ilyen és ehhez hasonló idézetek egyszerűen átgondolatlan és primitív bullshitek. Oravecz Coelho rajongóknak bejön, másnak nem igazán.

Természetesen nem igaz az idézet mindenkire. Sőt, rengeteg emberre nem.