Sokan miért vannak úgy az anyagi dolgokkal, hogy minek az neked, annyi pénzt nem adnék érte, úgy sem használnád ki stb?

Mert mindenkinek más a fontos és mindenkinek más az anyagi helyzete. Aki megteheti annak nem okoz problémát megvenni a 100. pár cipőt és neki az is bőven megéri ha 2x felveszi valahová a csillivilli drága darabot.

Akinek jól meg kell gondolni, hogy mit vesz az kicsit praktikusabban gondolkozik, olyat választ ami több mindenhez jó és kitudja használni. Mások "fölösleges" választását pedig vagy valóban praktikai okokból, vagy akár irigységből leszólja.

De az értékrend sem utolsó, kit hogyan neveltek és milyen körülmények között élt korábban.

Ha egy ismerősöm vesz valamit, ami szerintem nem éri meg vagy feleslegesnek tartom, akkor nem közlöm vele, hanem örülök, hogy jól érzi magát a dologgal. A baj az, hogy jellemzően ezek az emberek szeretik lenyomni más torkán is a dolgokat.

A funkcionalitást tartom szem előtt. Azt veszem meg és úgy, amit és ahogy használok, akármennyi pénzem is van. Pl. városi autózásra kis autót vennék, nem egy Hummert. Nemrég vettem telefont. Megdöbbentett, hogy hány ember teljesen feleslegesen szór ki rengeteg pénzt egy telefonért. Körbekérdeztem ismerősöknél, hogy milyen készüléket lenne érdemes megvennem. Felvázoltam az igényeimet: 2 giga ram, 5" kijelző, Dualsim, min. 10 mp-es kamera. Reakciók: Vegyek 100-200 ezres telefont, mert abban van ujjlenyomatolvasó, 16 megás kamera, 3 giga ram. Most erre mit lehet mondani?