Csendesebb, visszahúzódóbb emberént tényleg ilyen nehéz, vagy csak nekem az?

Én is hasonló vagyok. Csak annyi jön rá pluszba, hogy el járni is utáltam, féltem az ismerkedéstől, attól, hogy felületes barátságokon kívül semmim nem lesz. De ze idővel változott, és talán most vagyok fél/háromnegyed úton ahhoz, hogy akadály mentesen ismerkedjek, barátkozzak és eljárjak itthonról.

Szerintem a lényeg, hogy magadra fordíts időt, vagyis saját magad megismerésére/elfogadására. Ha ez meg van, már csak a lehetőségekkel kell élni, hogy minél több embert megismerhess, aztán idő és türelem kérdése, hogy olyanokba akadj akikkel több közös érdeklődési pontotok is van. :)) kitartást és sok sikert!;D 17/L

1-es!

Ott a PONT!

Cél 10-est dobtál kapcsolati darkban.

Én is ilyen vagyok.

Szintén 25 éves srác vagyok,a nagy társasági életet nem szeretem,feszélyezve érzem magam az ismeretlen emberek társaságában.

Nekünk 2x annyit kell dolgozni szerintem azon,hogy a többi ember bizalmába férkőzzünk.

Én is egyedül járok sok helyre,de néha már hülyén érzem magam,hogy egyedül megyek mindenhova.

Nekem a régebbi barátaim már eltűntek mellőlem.

Igazából nagy kukának nem tartom magamat,csak idő kell míg magamhoz engedem a másik embert. Sokan cseszegettek már ezzel és ennek hatására ezek emberek társaságában még jobban a magam kis világába vonultam vissza.

"Szeretek ismerkedni és beszélgetni de csak ha megvan a közös pont az illetővel. "

Gyakorlatilag nem vagy visszahúzódó, ennek a mondatodnak az alapján. Csak megválogatod, kivel állsz szóba és utálod a felesleges dumát.

Én is pont ilyen vagyok. Nekem pontosan jó így, csak az idegesít kvára, hogy sokan azt mondják (főleg a nagyszájúak),hogy csendes vagyok. Nem vagyok csendes (max. azokkal, akikkel nem jövök ki), nem vagyok nagyszájú,hanem a kettő között, ami pont ideális, de ha ezt ők nem képesek megérteni, a hiba nem bennem van.

Hogy sikerült barátokat szereznem? Általános suliban szinte az egész osztály a barátom volt. Még más osztályokból is. Valakinek bemutattak, valaki meg csak úgy jött. Igazából gyerekek voltunk, sokkal könnyebb volt minden. Ezután a barátaim kb. felét mások által ismertem meg, nem klasszikus értelemben "szereztem" magamnak. Barátságos vagyok,de nem vagyok barátkozós típus,"önerőből" ma olyan 2 barátom lenne.

Mit tanácsolok? Amennyiben nem jössz ki mindenkivel, lehet,hogy nem is kell. Amennyiben jó neked,hogy csak néhány emberrel érteted meg magad, akkor ne változtass. Ha nem jó, akkor légy nyitott az üres beszélgetésekre is,hátha. De mindenképp légy nyitott, max. ignorálsz 1-2 embert.

Ez nem

"Csendesebb, visszahúzódóbb" Az én vagyok.

Gyerekkorodban történt veled valami trauma, hogy ennyire nehezen megy a szociális életed?

Hű, hát nem tudom.

De látszik rajtad, hogy nem érzed magad jól ebben az állapotban. Esetleg fordulj egy szakértőhöz, ne a gyk válaszadóihoz!