A rasszisták többsége miért tagadja, hogy az?

Nekem anyám ilyen; ő is folyton bizonygatja, hogy bűnözés tekintetében teljesen mindegy, hogy fekete/fehér vagy barna-e az illető, de a valóságban SOHA nem bízna meg egy cigányban sem. Azt hiszem csak egyszer ordibált velem életemben, amikor általános iskolás koromban felvittem egyik barátnőmet, - aki történetesen cigány volt - a lakásunkra, mert hogy most aztán jól felmérte, hogy mit lehet lopni és legközelebb hozza a családot is. A lány egyébként a barátnőm volt hosszú ideje, és bár már nem beszélünk, de tudom, hogy normális munkahelye van, és tisztességesen él... Ez persze csak egy példa a sok közül, ráadásul az ellenszenve, és a sztereotípiái sem korlátozódnak a cigányokra. (2. példa: beszélgettünk arról, hogy a különböző, hírstarthoz hasonló oldalakon hogy és mi alapján gyűjtik össze a híreket, erre kicsúszott a száján, hogy jól meg kell gondolni, hogy mire kattint az ember, mert a végén még elintézik a zsidók. Aztán amikor mondtam, hogy ez enyhén antiszemita, akkor megkaptam, hogy ő nem utálja a zsidókat, mert az egyetemi szobatársa/barátnője zsidó volt. Mintha az felmentené az antiszemitizmus minden gyanúja alól....)

De hangsúlyozom, ha leülsz vele az asztalhoz beszélgetni, és van ideje civilizáltan gondolkodni a dologról, nem csak reflexből jön ki belőle 1-1 megjegyzés, akkor tényleg teljesen előítéletmentesnek tűnik, kb úgy beszél, mint #2 (ne érts félre, nem célozgatni akarok ezzel).

Szerintem ezek az emberek teljesen más fényben látják a rasszizmust, mint amilyen az valójában. Azt hiszik, hogy csak az rasszista, akiben aktív utálat van; aki kimegy a nagyvilágba, és vagy szemtől szembe alázza a kisebbségeket, vagy erőszakoskodik is velük, miközben a valóságban ott él bennük a sztereotípiákra épülő félelem. Vannak akikben ez a felszínen van, és vannak, akikben csak mélyebben.