Miért ítéli el az emberek nagyrésze a pszichológusokat és úgy nagy álltalánosságban a pszichológiát?
Eddig nekem is 4/4 pszichológus inkább csalódást okozott, de nem tudom ettől az egész dolgot hülyeségnek bélyegezni... Meg biztosan vannak jó szakemberek is. Egyszerűen a pszichológia tényekre alapszik, ugyanolyan tudomány ág mint bármelyik orvosi szakirány.
De elegem van abból, hogy mindenki hülyének néz azért mert pszichológusokhoz járok. Meg a problémáimra is azt mondják, hogy csak belém beszélik, illetve hogy lusta vagyok.
Hogy a depresszió nem is létezik, csak alter tinik agyszüleményei, stb.
Nekem szociális fóbia és neurózis van megállapítva, de valszeg bipoláris zavarom is van.
Nagyon nehéz gyerekkorom volt, de ezt most hagyjuk.
A lényeg, hogy nekem pl. muszály gyógyszereket szednem mert nekem ez a célra vezető és tudom, hogy azok csak tünetekre hatnak, de nekem AZ KELL, hiszen csak gyógyszer (vagy alkohol) hatása alatt van lelkierőm tenni a problémáim megoldásáért.
És simán eltudom képzelni, hogy 2-3 év alatt fokozatos csökkentés után letudom tenni a gyógyszereket, ha közbe lesz időm és szerencsém megtenni a fejlődésemhez azon szükséges lépéseket melyekre nekem szükségem van (és nagyjából tudni vélem).
De már mindenki őrültnek, drogosnak titulál, ha kiderül hogy gyógyszert szedek.
Ne foglalkozz màsok véleményével, hogy mit gondolnak rólad, gyógyszereket szedsz,meg iszol néha..Ezt most így gondolod helyesnek ezt fogadd el, és értsd meg, hogy csak azokat gondolatokat szívleld meg, ami valóban építõ jellegű.A pszichológusokat, és pszichológiàt azért ítélik el az emberek alapból, mert az ember alapból nem bízik önmagàban így a pszichológusokban sem fog bízni és a pszichológiàban sem.Azzal, hogy bizalmat adsz magadnak, egyúttal bizalmat adsz minden rajtad kívülàlló dolognak is, hogy nyitott légy amikor döntened kell, mi az amit valóban hasznosnak érzel abból amit egy pszichológus mond, és mi az amit nem.Az emberiség nagy része màr betegebb mint gondolnàd, és azzal, hogy egy pszichológus felàllít rólad egy képet, hogy mi a bajod, még nem feltétlen kell beazonosulnod a diagnózissal..
Értsd meg, hogy miért mondta és tudatosítsd.A alkohol hatàsàra mi történik?Elmondom.:Az alkohol, az emberben kialakult beidegzõdött, blokkokat, beazonosulàsokat, gondolatokat, érzelmi beazonosulàsokat, oldja, lazítja, és elodàzza a lehetõséget, hogy félre tudd tenni önmagadtól mindezeket. A gyógyszer, lehet szedatív, nyugtató hatàsú, gyakorlatilag elnyomja a lehetõséget, hogy szembenézz ezekkel a helyzetekkel.Én személy szerint, fiatabb koromban, szàndékosan kerestem azokat a helyzeteket amelyek frusztràltak, és zavartak, hogy megértsem mi történik, hogy tudjam, tudatosíthassam, az nem én vagyok.A neurotikus , nem te vagy , az csak az elme..Az agy.De mivel az ember minden nap hasznàlja az agyàt, így azt gondolja, hogy minden probléma ami ott megjelenik az õ.Pedig az emberi lény a maga teljességében nem csak elme.Ezért ha a szívedre hallgatsz mindig jó úton jàrsz, még akkor is ha màsok szerint az helytelen.Mert az ember sokkal inkàbb a szív mint az elme, z agy, a gondolatok..Az alkohol,meg a gyógyszer idõt ad az embereknek, hogy ne legyen nagyobb baj.Viszont alkohol, és gyógyszer nélkül sincs baj, ha tudod, hogy valóban mit szeretnél.A legfontosabb dolog amit ne felejts el amikor pl nem iszol, vagy nem szedsz épp be gyógyszert, hogy vedd észre, nem vàltozott semmi, csak az agy működik tisztàbban.És minél tisztàbban működik az agy, annàl inkàbb szükség van arra a pontra ahol megtalàlod önmagad.Ez a pont a szív, ami a megérzésed, az intuíciód, amit senki nem befolyàsolhat és el sem vehet senki,Ha erre rà érzel, màr sokkal kevésbé fogod hasznàt làtni a gyógyszernek, vagy az alkoholnak.Mert felfedeztél magadban egy pontot, ami te vagy, ami szàzszàzalékig te vagy.Az agy a gondolatok csak eszköz, ahhoz, hogy ràtalàlj erre a pontra.A diagnózis csak a elmédre vonatjozik, nem pedig valói lényedre, ezt ne felejtsd.
A kérdésben megvan a válasz is:
"Eddig nekem is 4/4 pszichológus inkább csalódást okozott,". Nálam jobb azért az arány, de mégis visszataszító, ahogy kurkásznak emberekben, majd vagy kihoz valami eredményt, vagy inkább még ront rajta. A "nevesincs" személyektől óvakodni kell, akinek van referenciája, az jó.
Azért egy dolgot meg kell érteni. Külön kell szedni a kezelő személyeket.
Pszichiáter - Őt tekintik "orvosnak". Hozzá lehet közvetlenül is jutni, de általában más diagnosztán keresztül vezet az út. Ő legtöbbször beszél is egy keveset, de gyógyszerezéssel próbálkozik, nála a gyógyszer nélküli gyógyítás nem játszik valós szerepet.
Pszichoterapeuta - Ő az aki elméletileg "terápiás kezelést" biztosítana, rövid- vagy hosszútávút. Ők nem igazán szeretik, ha a páciens gyógyszert szed, bár sokszor ők is szükségesnek látják. Általában csak meghallgatnak, elmondják a "biztató" szavakat, illetve hogy neked kell megtalálnod a megoldásokat, stb. Tehát igazából csak a közérzeten javítanak, valamint megpróbálnak ráirányítani a javulás útjára, amin utána egyedül járatnak végig.
Pszichológus - Róluk nem véletlenül oszlanak meg a vélemények. Van aki inkább illene be pszichoterapeutának. Illetve vannak akik 0-24 rendelkezésre állnak, akármikor hívhatod őket, tehát akik a közeli barátaiddá is válnak akár. A pszichológus jó esetben diagnosztizálja a problémádat, segít hogy megtaláld a javulás úját, és végig is kísér rajta.
Természetesen nem ez a 3 kategória létezik csak, hanem sokkal jobban szét lehetne szedni, de most csak nagy vonalakban, a teljesség igénye nélkül írtam le egy vázlatot, így nem szükséges belekötni, köszönöm!
Pszichológust olyat kell keresni, aki jól végzi a dolgát és nem kér el óriási pénzeket egy órácskáért. Illetve a következő mondást érdemes felírni a pszichológusokra (igazából a világ bármelyik szakmájára lehetne), amit a kung-fus filmekben bölcsességként emlegettek:
"Aki mesterként reklámozza magát, az nagy valószínűséggel nem az!
Aki nem hallat magáról, az valószínűleg a mesterré válás útján van!
Akiről mások mondanak jót, vagy mások véleményét mondja el magáról, az talán már mester!"
Én például mindig is ezt vettem alapul. Még amikor tanultam a szakmámat, akkor is nagyon megszívleltem ezt a 3 mondatot. Én mindig mikor valakinek meséltem a szakmai múltamról, elmondtam a sikereimet is a régi és a mostani időimből, de mellette elmondtam a legnagyobb baklövéseimet is, mikor valaki rosszabbul lett utánam. Elmondok magamról objektíven amit csak lehet, hogy utána a páciens dönthessen, hogy teljesen megbízik-e bennem a múltbéli hibázásaim ellenére is. 0-24 elérhető vagyok számukra, mondjuk alvóidőben este 11-től reggel 7-ig nem biztos hogy felveszem, hiszen én is ember vagyok. Illetve ha úgy ítélem meg, akkor nem magamat, hanem a magántanítványomat szoktam ajánlani. Én átlagosan első 1-2 alkalommal nem kérek pénzt, utána pedig problémától függően 2-6 ezret egy alkalomért, ami lehet akár 3-4 óra is részemről. A magántanítványom is nagyjából így. Illetve mindketten, ha szimpatikus az illető, akkor tényleg átmegyünk barát kategóriába és ingyenesen csináljuk a dolgot. Mivel egyikünk sem a pénzért kezdte el, hanem mert szeretjük, kíváncsiak vagyunk az elmére.
Szóval a kérdésre a pontos válasz az, hogy azért ítélik el az emberek a pszichológusokat, mert a pszichológusok tettek is érte. Illetve azért, mert az emberek nem mindig tudják megkülönböztetni (ami mondjuk nem hiba, hiszen honnan kéne tudniuk?) a különböző elmével foglalkozó személyek kategóriáit, ezért mindenki pszichológus, vagy a gyógyszerező pszichiáter, és ennyi. A legtöbbször a pszichiátereket is és pszichoterapeutákat is (tehát akik csak begyógyszereznek, vagy meghallgatnak és biztatgatnak) "rossz pszichológusként" emlegetik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!