Más emberek is küzdenek minden nap a beilleszkedéssel? Más embereknek is küzdelem az életük?
Egy küzdelem az életem, bártény, hogy hatalmas eredményeket értem el már így is. Nemsokára szakemberhez fordulok, bár ehhez is meg kellett érni.
Szóval:
Furcsa, szokatlan ember vagyok.
Mások számára megemészthetetlen, ahogy gondolkozom, de számomra az megemészthetetlen, ahogy a többiek gondolkoznak.
Számomra érthetetlenek a többiek szokásai, de nyilván fordítva is így van.
Mindig nagy küzdelem a beilleszkedés és általában nem is sikerül, csak részben.
Életemben most először sikerült a munkahelyi csapatban, de itt különlegesek a körülmények.
Mi a kiút?
További önfejlesztés, pszichológus, könyvek olvasása segít?
Másnak is küzdelem azért a beilleszkedés (NEM a tinikorra gondolok!).
25/L
Kérdező csak az utolsó hozzászólásodban említetted meg az aspergert, de úgy osztottad ki az előző válaszolót, mintha neki tudnia kellett volna magától.
Én még soha nem találkoztam ilyen emberrel, de érdekelne milyen a gondolkodásuk. Említenél legalább csak egy konkrét példát vagy témát amiben neked van x véleményed a többieknek viszont y?
Egyébként sok mindenkinek vannak beilleszkedési problémái, akkor is ha nincs semmiféle mentális betegségük. Nyilván nem egyforma gondok és nem ugyanúgy éli meg mindenki, de tudod mindenkinek a maga baja a legnagyobb.
Nem írtam sehol, hogy különlegesnek érzem magam. Furcsa, különc ember vagyok, sérült és beteg, ezt veszik észre és szar érzes. Ezt írtam eddig is....
A különlegesnek pozitív jelentése van, pl egy tűzoltó, egy olimpiai bajnok, valaki, aki nagyon szereti az embereket.
Én negatív jelentéssel különcnek írtam magam, akit nem tudnak megemészteni az emberek, nem tud beilleszkedni és szenved.
Vigyorgókáim....
Tényleg már csak röhögni tudok rajtad, annyira szánalmas vagy.
Egyébként pedig, ha vetted volna a figyelmet, láthattad volna, hogy nem "Vigyorgókáim", hanem csak egy személy, azaz én írogatok neked. Amit természetesen megköszönhetsz, bár nem muszáj, de foglalkoztam veled. Ezidáig. Mert többet már nem. Utolsó kommented még ecsetelem, aztán lelépek. Te szimplán nem csak ostoba és magadat valamilyen különlegesnek gondoló, vagy nevezzük ahogy te gondolod különcnek, ami SZINTE szinonímája az én általam említettnek, tehát te nem csak ostoba vagy, de ezen felül roppant fárasztó is vagy........
Agresszíven tolod az arcunkba, hogy márpedig te beteg vagy (nem vagy az), meg egyébként is olyan ostoba vagy, fingod sincs arról, hogy mi is a betegség, mert akkor tudnád, hogy te nem vagy az. Magadat lehetséges, hogy annak akarod hinni, hogy valamivel MENTEGESD magad, hogy miért is NEM TUDSZ beilleszkedni a társadalomba, és miért is nem tudsz szót érteni más emberekkel, de itt szimplán csak arról van szó, hogy szociálisan és mentálisan FEJLETLEN VAGY, sajnos még így, 25 éves létedre is, amikor már másoknak rendes, és komoly kapcsolata van, netán pár év múlva elgondolkozik a házasság intézményén és a gyerekvállaláson is.
Nem azt mondom, hogy neked ez kell, de az, hogy te még MINDIG OTT TARTASZ, mint más tinédzser korában (12-21 évesig), hogy bele akarod a bújtatni a saját hiányosságaid egy vélt és nem valós köntösbe, az enyhén szólva is furcsa..
De ettől még nem vagy se beteg, se különleges, se különc. Nevezd ahogy akarod. Csak értelmileg és érzelmileg fejletlen, szociálisan pedig nem vagy képes a beilleszkedésre. Hát ez a gond!
Örülök, hogy segíthettem, nem kell megköszönni természetesen.
Lázadozz csak tovább, és nehogy elgondolkozz magadon!
"A különlegesnek pozitív jelentése van, pl egy tűzoltó, egy olimpiai bajnok, valaki, aki nagyon szereti az embereket. "
Ebben sincs semmi különleges, az a munkája, hogy teljesítsen (ol. bajnok), a másiknak pedig a munkája az, ami. Semmi különleges nincs abban sem, ha valaki szereti az embereket, hidd el.
A szánalmas inkább az, ha nem. Mert ott azt jelenti, hogy nagy baj van. Az, hogy valaki kijön másokkal rendesen, az a normális. Vannak olyanok akikkel tényleg nem lehet kijönni ez tény, de azért kis odafigyeléssel és alkalmazkodással és fejlett szociális érzékkel a legtöbb emberrel lehet valamit kezdeni, és velük szót érteni..
"Én negatív jelentéssel különcnek írtam magam, akit nem tudnak megemészteni az emberek, nem tud beilleszkedni és szenved."
Igen, erről beszéltem egész végig. De te nem vagy KÜLÖNC, értsd már meg! Szociálisan fejletlen vagy, kommunikációs és érzelmi problémáid vannak, ezért nem is tudsz beilleszkedni. Persze nem akarásnak nyögés a vége. És szenvedés. Saját magad miatt szenvedsz kiscsillag, mivel TE, SAJÁT MAGAD nem vagy képes, vagy NEM AKARSZ beilleszkedni, és részt venni a társadalmi normákban, hétköznapi életben!
De ezt csakis magadnak köszönheted!
Amíg magadon nem változtatsz, addig ez lesz. És ringathatod magad persze abban a hitben, hogy a világ kivet, hát nem, itt saját magadat zárod ki a saját világod miatt, amit TE különcnek hívsz.
Én pedig már leírtam, nem akarásnak nyögés a vége. A boldogság kulcsa magadban keresendő, sose másokban keresd azt, és na a külső körülményekben!
Ha magadban rendet raksz, a világ is sokkal szebb lesz :)
Persze megértem, hogy jó lustának lenni, és semmit nem tenni, és a fejedet a homokba dugva csak hápogni..
Szia. 24l vagyok, tegnap este írtam neked privátot. Nem reagáltál.
Kaptál egy üzenetet, amiben leírtam, hogy azért lehetünk ilyenek mert sok rosszat átéltünk még gyerekként, ahogy te is írtad. Ezért lehet, hogy ideges vagy, feszült, és nem tudsz beilleszkedni, nem találod a helyed a világban, ezt látják rajtad. Ezért lehet, hogy így érzed most magad te is.
Pl nézz szét gyakorin mennyi ilyen kérdés van, minden nap jön 2-3 kérdés, hogy valaki rosszul érzi magát és mindegyiknél ugyanaz a történet is rossz gyerekkor miatt.
Tényleg keress szakembert, ha leakarod ezt küzdeni, segít hogy kibeszéled magadból, segít, hogy feldolgozd és jobban érezd magad.
Ugyanaz a történetem, mint neked kérdező, annyi külöbséggel, hogy eredményeket nem értemel el...De eldöntöttem, hogy változtatok, mert elegem van ebből a helyzetből. Úgyhogy megértelek. :)
Igazából 13 évesen pl nem tudtam értékelni, elfogadni a szeretetet, adni pláne nem. Hiányzott jól látható helyen egy fogam. Oviban szerelmes voltam a 100-as számba, később egy emeletbe, osztályterembe.
Kissé ápolatlan voltam, nem húztam ki magam, nem érdekelt a divat. Na ezeket tanultam meg kezelni, átalakítani.
Tinikoromban nem buliztam, nem ittam, stréber voltam - na ezekben nagyrészt változtam is.
Még most is csak részben érdekel a divat. Az ápoltságot fontosnak tartom, de nem jön belülről: küzdök érte.
Havi 1 film, 5 évente 1 sorozat, 1-2 regény. Amúgy a neten olvasgatok a kötöttpályás közlekedésről, atomerőművekről, háztartási gépekről. Lány létemre.
Ja, fentieken gondolkozom el gyaloglás, sport közben...
Lassan 8 éve küzdök azzal, hogy párhuzamosan megemésszem, hogy ezzel kvázi egyedül vagyok - és el is fogadjam magam.
Nem értenek meg az emberek, ahogy beszélgetünk valamiről, azt veszem észre, hogy más világ vagyok. Én a helyzetet, ők engem nem tudnak hova tenni.
A hétköznapi heppjeimről: hogyan készülődöm reggel, hova szállok a villamosra, milyen tempóban megyek, hogyan szeretek szellőztetni... nem is beszélve. És amit más reflexből csinál, én kínomban gondolkozom, mert észlelem, hogy külöNC, furcsa, másoknak érthetetlen.
Közben nem rosszabb, csak más! Nem mániákusabb, csak MÁS!
Nagyon sok küzdelem áll már mögöttem és előttem.
Ja, amúgy eszem a hajam, ha nem látják, gyömöszölöm a tenyeremet, kiskorom óta maszt...zom, persze jópár évig nem tudtam, mi az, nem észleltem, hogy rossz dolog....
A maszti rossz dolog?? Nem is tudtam..
Kipontozva pláne nem, nem is szitokszó :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!