Más emberek is küzdenek minden nap a beilleszkedéssel? Más embereknek is küzdelem az életük?
Egy küzdelem az életem, bártény, hogy hatalmas eredményeket értem el már így is. Nemsokára szakemberhez fordulok, bár ehhez is meg kellett érni.
Szóval:
Furcsa, szokatlan ember vagyok.
Mások számára megemészthetetlen, ahogy gondolkozom, de számomra az megemészthetetlen, ahogy a többiek gondolkoznak.
Számomra érthetetlenek a többiek szokásai, de nyilván fordítva is így van.
Mindig nagy küzdelem a beilleszkedés és általában nem is sikerül, csak részben.
Életemben most először sikerült a munkahelyi csapatban, de itt különlegesek a körülmények.
Mi a kiút?
További önfejlesztés, pszichológus, könyvek olvasása segít?
Másnak is küzdelem azért a beilleszkedés (NEM a tinikorra gondolok!).
25/L
Én annak tartom másokét. ;)
Ők is az enyémet, visszajelzésekből tudni...
Szerintem meg az van hogy bezárkóztál a saját önközpontú világodba,ahol minden csak rólad szól, hogy te mennyire vagy különc meg hogy senki se ért meg... Én is estem már ebbe a hibába,észre se vettem másokat,az életet,csak azt hogy nekem hú de rossz. Valójában nincs TE hanem csak te,egy a 7milliárdból. Vedd észre a többi embert az egód mögött.
De ezt magadtól kell belátnod :)
Én még nem zárkóztam be az énközpontúságba. :) sajnálom, ha te igen.
Egyébként biztosan ti is találkoztatok olyan emberekkel, akik furák, nem értitek és mögötte összesúgtok. Na, ilyen vagyok.
Nem, nem direkt. Anyámtól szörnyű géneket örököltem, kiskoromban fizikailag is bántott, ja és amúgy dohányzott és szorongott velem terhesen.
Iskolában gúnyoltak és undorodtak hozzám érni is. Ja, ehhez testi fogyatékosságom is volt.
Az ilyen kérdéseknél a válaszolók fele bizonygatja, hogy dehogy van így, másik fele támad. Egyszerűen fel sem fogom....
Lényegében mi is szellemi fogytékosok vagyunk, miért kell bántani?
Ha te ezt bántásnak veszed az már rég rossz :)
Egyébként próbáltam kérdezni hogy milyen szokásokról van szó, de te nem válaszoltad meg, csak azt hajtogatod hogy furcsa vagy.
ÉS ha az vagy? Ez annyira relatív dolog...
Milyen testi fogyatékosságról írsz múlt időben? Mert már az is egy szép dolog ha elmúlt! Akkor a belső dolgaid is elmúlhatnak. De ha valaki próbál segíteni ne vedd már támadásnak :)
Nem változni szeretnének. Azt szeretném, hogy megértsenek, ha eltérő a véleményem, ne üvöltsenek, nézzenek hülyének, hanem hallgassanak meg.
Én nem vagyok önző... Egyáltalán nem.
Ki üvölt veled 25évesen? Amúgy még mindig nem írtad le hogy miben érzed magad furcsának.
Annyit meg tudnod kell, hogy ha megértésre vágysz, akkor neked is megértőnek kell lenned. Most egy kalap alá veszel minden embert, "mások" ahogy írtad, de nincs olyan hogy mások, hanem különálló emberek. Hozzád hasonló is biztos van, aki így érez.
Te meg tudod fogalmazni, hogy azok az osztálytársaid, ismerőseid, akik furcsák, miért, hogyan furcsák? Naugye...
Szerinted milyen érzés, amikor voltaképpen szellemi fogyatékosként, beteg emberként tinikorban rádöbbensz, hogy elfordulnak tőled? Ufónak tartanak? És igen, te is őket?
Szerinted aki szembemegy az autópályán a forgalommal, annak a szemszögéből nem az összes többi megy szembe? Naugye.
Ha nem tudod, milyen érzés, hallgass...
Töröltetheted ezt a kérdést, csak hagyj békén.
Tudom, jó érzés idegeneket bántani, de próbáld meg nem megtenni. Hagyj békén!
Ha élőben látnál egy Asperger-szindrómásat vagy egyéb hasonló beteget, vele is ilyen bunkó lennél, és közölnéd, hogy önző, énközpontú? Netán egy "igazi" autistával is, vagy azért őt megértenéd?
Ennyire nem fogadod el, aki másként gondolkozik, mint a többiek? Szerinted csak mi vagyunk ufók a te szemedben? És a saját szemünkben is mi vagyunk az ufók?
Vagy szerinted mi nem is vagyunk betegek? Az Asperger-szindróma szerinted nagyképűség és nem rendellenesség?
Ha annyira csak egyéniségek vagyunk mi is és nem furák, nem betegek, nem különcök, akkor miért súgnak össze, milyen tempóban megyünk az utcán, hova szállunk a villamoson? Miért súgnak össze azon, ha nem érdekelnek a filmek/különc filmek érdekelnek és helyette egy-egy tudományos vagy társadalmi dolog érdekwl minket mélyen, akár lányként a közlekedés v a mosógépek? Miért szólnak közbe, üvöltenek, fogják a fejüket és vágnak a szavunkba, amikor véleményt mondunk valamiről, ha mi is szimplán egyéniségek vagyunk és nem különcök?
Miért értenek félre, vesznek random dolgokat támadásnak, vagy éppen miért tá,adnak random időpontban, okból ők, amennyiben nem különc a nyelvünk, a testbeszédünk?
Oké, ne higgyük azt, hofy csodabogarak vagyunk. Nincs bennünk semmi, ami miatt a fura szóval illetnek. Nincs semmi a járásunkban, a nézésünkben, a témáinkban, nem értik félre, amit mondunk, nem szokatlanok a hobbijaink.... Csak mi hisszük azt...
Akkor miért nem tudunk beilleszkedni sehova???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!