Mindig mindenért elpirulok. Olyan szégyen. Mit tudok ezzel tenni?

Velem is régen sokszor megtörtént, akár hasonló helyzetekben.

Mára már ez csökkent. Többnyire akkor jön elő, ha sok ember előtt kell megszólalni vagy lecsesz a főnök, vagy ilyesmi. De nem vészesen, nem leszek már rákvörös :D

Érdekes, hogy nem minden stressz-szel járó vagy zavart keltő dolognál jön elő, pl. randin sose volt még ilyenem.

Én egy kicsit tudatosan tudom befolyásolni. Mikor érzem,hogy olyan helyzet jön, mint amilyet leírtam, akkor próbálok nyugodt maradni és ilyenkor nem megy fel (annyira) a vérnyomásom. És ilyenkor érzem is, hogy nem jön elő:D

" rögtön mondom magamban el ne pirulj ne égess már, de már érzem."

Pont emiatt. Minél többször teszed ezt a megjegyzést magadnak, annál jobban előjön. Próbálj leszokni róla

Felnőtt férfi vagyok, kb 20 éves koromig rám is jellemző volt. Introvertáltakra, tehát inkább befelé forduló alkatoknál jellemzőbb.

Nem tudom, hányféle oka lehet, de magam úgy oldottam meg, hogy egyre inkább szembe mertem nézni a számomra kínos dolgokkal. Kínos dolgokkal szembenézni ugyebár kamaszkorban különösen nehéz lehet, még extrovertáltaknak is olykor.

Fokozatosan oldható a szorongásod, amiből ered a gyakori arcpír.

Csak annyit tudok neked elmondani, én hogyan segítettem magamon, bár aztán a körülmények is segítettek ebben, spontán.

Első lépésként, amikor már nagyon elegem lett ebből kb 18 évesen -ebből máris látod, hogy 1-2 éven át tartott nekem a folyamat, nem megy egyik napról a másikra-, megpróbáltam tudatosítani magamban, hogy pirulok és keresni az okát,. Hamar rájöttem, hogy valamilyen okból szégyenlek dolgokat, és ezeket egyenként is sorra vettem és azt találtam, hogy elméletileg nem lenne miért szégyelnem magam azok miatt.

Tizenévesen gyakran ezek vagy magánügyek, vagy akár magány-, akár más ügyekkel kapcsolatban szexualitás témaköre, jellemzően. Hiszen tini korról beszélünk, amikor is aktivizálódnak a nemi hormonok és az evvel kapcsolatos érdeklődés hirtelen megugrik, természetes módon.

Meg is ismételtem az egyik kulcsszót: természetes. Tehát bár akadnak dolgok, amiket mindenki titkol, azokkal elegendő csupán saját magam előtt foglalkoznod - gondolatban, képzeletben.

De ami ezek közül természetes dolog és belegondolva nem látod természetellenesnek, és tudod is ennek okát, miért természetesek, azokat is először saját magad előtt tedd nyílttá, nyíltan gondolkozz azokról, ne csak utalgatva még önmagad előtt is - de ezeket fokról fokra idővel mások előtt is jó, ha fel tudod vállalni. (Mondom, amiket viszont mindenképp titkolni szándékozol mások előtt, azokat elég csak önmagad számára "nyíltan ránézhetővé tenned".)

Szóval gondold végig logikusan, mely , eddig mások előtt rejtett dolgaidat tudnád idővel felvállalni, és azokat egy idő után, ha már önmagad előtt sokszor konkrét módon nyílttá tetted, konkrétan gondolkodtál, fantáziáltál azokról, először mondd el, mondd ki egy részét egy olyan személy előtt négyszemközt, akiben megbízol és egyben aki előtt fel mered vállalni.

Lehet ez bagatell dolog is, jobb a téged kevésbé feszélyező dolgokkal kezdened. Mit tudom én, a bélgázzal kapcsolatos dolgok ha szóba kerülnek Pisti környezetében, vagy valaki hangosan szellent, attól legtöbbször elpirul Pisti. Na most, javasolnám Pistinek, hogy egy barátja előtt hozza szóba ezt a témát, tapintatosan bevezetve, és mondjon ki egy mondatot kettesben a barátja előtt, amiben először csak finoman körbejárja a témát, és hogy kipuhatolja, a barátját zavarja-e ez a beszéd téma, de tényleg tapintattal tegye.

Tehát fokozatosság... Ha úgy látja, hogy nyitott erre a barátja, Pistinek azt javasolnám ez után, hogy vesse fel a bizalmasa előtt, hogy számára kényes ez a téma, de állandóan zavarba jön ettől, és hogy esélyesen oldódni fog, ha egyre nyíltabban beszélhet neki (bizalmasának) ilyen témáról, amikor nem zavarja, hogy erről beszélgetne vele.

Kedves kérdező, ez csak egy fiktív példa, de képzeld magad Pisti helyébe, aki szintén egy fiktív személy most.

Azt is értem, h nagyon sok mindentől zavarba jössz, elpirulsz, pusztán attól is ,ha felelsz a suliban. De arra próbállak most rávezetni, h a dolog gyökere lehet, h nálad is, mint sokaknál az, amely témákat az illető kifejezetten kényes, számára zavarba ejtő témának tart.

Lehet h Pistit a szellentés témáról való beszélgetés zavarta eddig, lehet h maga a hangja annak, lehet az ilyen jellegű szavak hallása, és/vagy kimondása. vagy ezek közül több is.

Ami épp gondja eddig evvel, tegyük fel: az ilyen szavak kimondása, vesse fel bizalmas barátja előtt Pisti, hogy néha beszélgethetnének -e ilyesmiről és nem zavarja-e, ha megnevezi, hogy "pukizás". Ha a barátjával már tud erről beszélni, akkor adja értésére, hogy egyre inkább szembe akar nézni, ki akarja mondani a számára zavarba ejtő dolgokat, egyre nagyobb fokozatban, ha ez nem gond a barátjának. Továbbra is négyszemközt. Így ha a szókimondással van Pistinek gondja, akkor javaslom neki, a barátját kérdezze meg: a vulgáris, trágár szóhasználat is mehet? Mert attól pirult el eddig ő (Pisti). Tehát Pisti egy idő után négyszerközt már lazán, pirulás nélkül hadovál barátjával, szókimondóan, hogy "figyeee mááá, a géza mekkoroákat tud fingani, bakker... uhhh..." ÉS máris oldódott az evvel kapcsoaltos szorongása.

Logikus módon gondold ezt tovább, kedves kérdező, pl Pisti már el meri fingani magát a barátja előtt, ha nincsenek társaságban (persze társaságban sose illik), és így tovább, ameddig el lehet menni.

Tehát nyilván van egy határ, azt kell megtalálni. Erre jó ismérv, hogy a kortársai számára hol a határ, meg a felnőttek számára. De ugye onnan indultunk ki, hogy Pisti zavarba jött attól, amitől a kortársai többsége nem, és a körülötte élő felnőttek többsége sem. Azt a "jelelget, szintet" a cél elérnie Pistinek, pirulás, és zavarba jövés nélkül.

Ennyit most Fiktív Pistiről. :)

Mondjuk, nekem nem igazán volt bizalmas barátom tiniként, de volt egy srác, akivel szexuális témákról tudtam bizalmasan beszélgetni, tehát szo-szo, határeset, vele ment valahogy, egészen az önkielégítés témáig is. Ez nekem kapóra jött, mert első lépésben épp elég kínos volt nekem egyáltalán kettesben vele ilyenekről dumálni, hát még mások előtt...

Másokat hallgatnom is kínos volt arról, "ki hogyan veri ki saját magának", és a többi... Szóval őelőtte kevésbé jöttem zavarba ettől a témától. Aztán ahogy spontán egyre többször szóba hoztam előtte, pl "te hogyan csinálod" stb, egyre kevésbé zavart a téma, na meg előtte tudatosítottam magamban, hogy "de hiszen ezek természetes dolgok, legfeljebb nem szokás agyonreklámozni mások előtt a részelteket, sem személyeskedni, hacsak nem a beszélgető felek, egymásról".

És láss csodát, onnantól a kevésbé kínos dolgoktól se jöttem zavarba, legalábbis ritkábban, mire el telt így egy év, tehát mire olyan 19 lettem. Pl említetted a suliban felelést. Amikor továbbtanultam érettségi után, már nem igazán okozott gondot, ha a suliban a tanár a nevemen szólított: nem jöttem zavarba, se ha felelnem kellett, (Más kérdés ,ha az ember fia éppen nem tudja a leckét... ;-) )

Amikor 18 / 19 körül voltam, életemben először komoyabb ismerettségbe kerültem egy lánnyal, aki hamarosan életem első párja lett. Mivel én tinikánt anno a szex témáktól pirultam leginkább, nagyon jó oldás volt számomra,

hogy 18 / 19 éves korom táján összejöttem egy lánnyal, mivel a gyakorlatban is csináltam onnantól, tehát verbálisan a szex téma már nem hozott különösebben zavarba.

Tehát a még további oldódásomba bár belejátszottak a vonatkozó szerencsés körülményeim is, de előtte évben saját magam oldottam meg, szinte csak az a srác volt, vele én is forszíroztam a szex témát, bár ő még korábban.

Előtte inkább szivattak ilyesmivel srácok a suliban, mert rájöttek, h számomra kínos... Ettől nem lettem oldottabb, mert nem voltak megértőek, inkább szivattak.

De volt két lány a gimiben, az egyiknek sokat köszönhetek, pedig csak pár órás eset volt, h bizalmat öntött belém- tettleg... Ez t most nem részletezném, mert hosszú volna. :D

A másik lány csak pár perc erejéig tette, de az is érdekes, pozitív emlék számomra:

valahogy utólag "detektáltam", h jóindulatból tette, amit tett:

az osztály "legjobb csaja" volt ő, úgy értsd: a legtöbb fiú odavolt érte. Lehet ,h többen "szövetkeztek", hogy segítsenek nekem? Talán látták, h sok fiú rosszindulattal szivat engem, és talán segíteni akartak, így a "top girl" csajt odaküldték hozzám? Talán sose tudom meg , de mindegy is. :)

Szóval odajött hozzám a bombanő, és teljesen természetes, és bizalmas hangnemben, tök váratlanul egy szexviccet kezdett mesélni nekem, nagyon rövidet, és mondhatni aranyosat. :D

De egy úgy csinálta, hogy meg se fordult a fejemben, hogy a legtöbb fiú a csaj minden percét magának szerette volna, és hogy én milyen kivételezett vagyok, hogy pár percre odajött hozzám tök kedvesen, és bizalmas hangnemben szexviccet mesélni nekem...

Szóval mintha valami lány rokonom lett volna ,annyira természetesnek éreztem, ahogy odajött hozzám és szexviccet mesélt nekem. Meg is lepett hirtelen, mit akar, de annyira megnyugtató volt a hanghordozása, mintha azt mondta volna, hogy "Van kedved dumcsizni? Gyere együnk valamit, régen dumáltunk, hiányoztál már."

Ilyesmit sugallt az egész viselkedése akkor, Pedig érdemben talán akkor beszélgettünk először egymással ő és én. Szerintem megsajnált, h annyit kínlódom, fene tudja... De tutira rendes volt. Volt pszichológiai érzéke már akkor ez biztos, máskülönben hogyan érte volna el, hogy el se pirultam, teljesen természetesnek tűnt nekem az, aminek a felétől is vérvörös lett volna a fejem, és rosszul éreztem volna magam...

Már épp megszólaltam volna, hogy "te, figyi, milyen szellemes ez a poén, ez olyan, mint a...", mire felfogtam, hogy "te jó ég! az osztály bálványa odajött hozzám, pont azért, h szexviccet meséljen nekem! Ráadásul egy disztingvált kis hölgy, akiről azt se tudtam volna elképzelni, hogy tud fingani!" :D

(Tudjátok, az a széplány féle, aki magabiztos is, de előkelő kisugárzása van.)

De, bakker, odajött és szexviccet mesélt nekem...! Uh.... mire leesett a tantusz, mi történt velem, nem értettem, miért nem vagyok zavarban...

(Na, azért NE trágár viccre gondoljatok, hanem aranyos szexviccre.)

Ennyit mára, kérdező, ha gondolod, kérdezhetsz még, válaszolok itt, ha tudok. :)

Jó rég volt mindez, kicsit nosztalgiáztam is. :)

30+,F

Aki amiatt lenéz, mert könnyen elpirulsz, annak a társaságát nyugodtan mellőzheted. Ez biológia, nem nagyon tudod megváltoztatni. Ha nagyon feltűnő, vagy mások megjegyzik, hogy milyen pirulós vagy, egy viccesebb megjegyzéssel intézd el, pl. "Hát igen, minden hülyeségen elpirulok hehehe, nem tudok mit tenni."

Szóval ne stresszelj miatta, közelítsd meg a könnyedebb oldaláról.