Miért mondták régebben mindenre azt, hogy szégyen?

Ebben nőttem föl,de igazából nem tapasztaltam. A 20-as évektől 50-es évekig született korosztály viszont vajon mindenért szégyenkezett?

Nem falun,városon éltünk/élünk! Nem voltunk paraszti származásúak sem.

De nekem mindenre azt tanították,hogy szégyen,hogy nem szégyelled magad,ezért majd megszólnak és az is milyen szégyen...

Anyám a mai napig használja bármire,hogy szégyen,vénségére költözhet el a városból,stb. Miközben senki sem foglalkozik vele,nem beszélik ki,mindenki éli a saját életét,még pletykás barátnői sincsenek.

Ilyenek voltak: ha nem fejezed be az egyetemet,ha diplomás létedre boltban dolgozol,ha a férjednek sincs jó munkahelye,ha az utcán csókolóztok,ha szellemi beteg gyereketek születik (ez volt legutóbb)

Gyerekkoromban sokkal több volt,majd írok még,ha eszembe jut. Akkor még nagymamám is mondogatta mindenre.