Érezted már úgy, hogy megtaláltad az igazit csak elb. tad?

24 éves vagyok eddig 15 barátnőm volt, vagyis nem nem nevezném az összeset annak fogalmazzunk úgy, hogy ennyivel voltam valahogy.

Igazából az utolsón van most a hangsúly tehát szakítottunk, és ő volt az egyetlen aki tényleg úgy szeretett ahogy vagyok és a szarban is mellettem volt. Külsőre is olyan volt mint ahogy elképzeltem a nagy ő t és nagyon szeretett ő is engem.

Lelkileg minden hogyan mintha hibátlan lett volna de mégsem működtek a dolgok, benne is volt hiba rengeteget veszekedtunk és bennem is. 3 szor bekültünk próbáltunk mindent hogy együtt lehessünk de mintha nem illett volna a képre a keret.

A lényeg az hogy volt okunk szakítani egymással, de mégis azt érzem hogy soha többet nem fogok találni ilyen lányt és hogy egész életemben vissza sírom, soha nem heverem ki mert annyira olyan volt mint tenyleg az igazi akivel az életemet is le tudnám élni és mégsem. Igazából még leckének is fájdalmas..hiszek Istenben és azt érzem hogy ezzel minden hátrányosagomat tudatta velem, hogy miért nem lehtek boldog.

Nem érzem magamat értékes embernek, annak ellenére hogy amit tudtam megadtam neki és ezért az egészért. Szóval lehetséges az hogy soha többet nem tudom megtalálni az igazi páromat, hogy csak menekülők kapcsolatokba ahogy eddig tettem? Úgy érzem hogy szó szerint elb..tam és az igazit sem becsültem és néha hogy csak bennem van a hiba. Úgy ismert engem mint a saját tenyerét fogalmam sincs hogyan kezeljem ezt a dolgot,mert nem egy sima szakítás volt..

Valaki volt ilyen helyzetben, hogy tényleg úgy érezte hogy megtalálta az igazit csak az ő hibájából vagy egy helyzet miatt vége kellett hogy legyen? Egyáltalán utána volt olyan személy aki ezt megcáfolta...volt értelme nem feladni a keresést? Köszönöm a válaszokat saját történteknek is örülnek.