Miért nem tűröm meg az azonos nemet a környezetemben?

A "2 méterrel arrébb foglaltam helyet" ne úgy értsd, hogy én mentem el onnan...éppen ellenkezőleg, mindenki szétszéledt. Egy nagyon kellemes társaság volt. Megjelent egy idegen, a lányok neki álltak kivesézni mindent... ez milyen cuki, az milyen jo... Próbáltam becsatlakozni, meg jegyeztem, hogy tetszik a felső ami rajta van. Majd annyit kaptam válaszként egy elég frusztráló hangnemben "hát vegyél magadnak" majd azzal a lendülettel hátat fordított nekem, később pedig az emberek átnéztek rajtam, a szavamba vágtak, még csak meg se hallottak.

Tőlem távol álljon, hogy a világ közepe legyek, mert általában a háttérben meghúzódom és figyelek, ha valaki kommunikálni próbál velem, azt kedvesen viszonzom. Mert alap járaton nem vagyok egy gonosz ember. Ha tudok mindenkinek segítek.

De az előbb említett esethez hasonlók már egy párszor megtörténtek velem. Így azzal védekezem az ellen, hogy újra átéljem, hogy inkább én utálom ki őket... Csak azt az egy dolgot nem értem, hogy miért. Régebben úgy álltam hozzá, hogy nem érdekelt, ha valahonnan mennem kellett, úgy fogtam fel, hogy nem is voltam oda való. Engem hamarabb nyalt az a bizonyos fagyi, mint hogy én tehettem volna. Nem értem,hogy miért változott meg a hozzáállásom és akárhogy igyekszem a megváltoztatásával, kibújik belőlem a kisördög.