Miért a jegyek és az iskolai teljesítmény alapján ítélik meg az embereket?

Lehet igazságalapja, de vannak.dolgok amiket pl onnan tudok és onnan fogok elsajátítani, de az tény, hogy eddig amikre büszke vagyok ill. bárki is azt mondaná, hogy "Ez igen" vagy "Huha" azokat nem az iskolában megszerzett tudásomnak köszönhetem (vagy csak töredékét) hanem saját magam munkájának.

Kivéve a némettudásom. A sulis tanáromnak nagyon hálás vagyok amiatt.

Azert mert igazán nem nagy szintet kell megütni az iskolákban, aki erre sem képes azt valahol jogosan lehet lenézni. Meg azt mondom egyetemen sem feltétlen jogos a "csak legyen meg" hozza állás, persze 1-2 szak, tanár esetben lehet az.

Az ilyen "életben remekül megállja a helyet" emberek meg jellemzően valami kisvárosi fodrászok, a büdös panelban amire 35 éves hitele van. Nyünnyög, hogy "ez az élet, mert en ezért megdolgoztam, senki sem tolt alam semmit", reggel beszáll a 20 éves swiftbe elmegy a bérelt garazsig, ahol a fodrászat-manikűrös kis vállalkozása üzemel aztan veri magát, hogy o az "élet iskolájába tanult, nem az iskolapadban" este meg jól megbssza a taxis faszija akinek 37 évesen is az a szórakozás ha péntek este úgy leissza magát, hogy szombaton fel sem bír kelni, mint egy 17 éves...

Ezek jellemzően el sem tudják képzelni, hogy Magyarországon is lehet nettó 400-at keresni, sőt... De tanulni lusták voltak, mikor kellett volna..

Na meg van az a réteg aki valóban annyira életrevaló, hogy érettségi után nincs szüksége szamárvezetore es azonnal sikeres lesz, de azok jellemzően szinten nem foglalkoznak az iskolai eredményekkel es szimplán csak ezért nem teljesítenek képességeiknek megfelelően, vagy másodsorban elvégeznek gyorsan egy egyetemet is, hogy legyen mar diplomája, de rég nincs ra szüksége. Ismétlem az ilyen embereknek nem kihívás az iskola.

"Ezek jellemzően el sem tudják képzelni, hogy Magyarországon is lehet nettó 400-at keresni, sőt... De tanulni lusták voltak, mikor kellett volna.. "

Nem mindenhol osztogatnak négyszázezres fizetéseket és ennek sokszor köze nincs ahhoz, hogy mennyit tanult az ember. Például a szociális szférában abszolút nem jellemző. Nem lehet mindenki informatikus vagy mérnök, nem is mindenkinek van hozzá tehetsége, érzéke. Szerintem aki ma saját erőből elért bármi kézzel foghatót, az igenis tisztelni való dolog. Legalábbis annál mindenképpen többre tartom, mint azt, akiből süt a lenézés a négy kilós fizetésével együtt.