Gáz, ha nem szeretek másokkal közös programokat csinálni?

Figyelj ha neked így jó..:D Viszont ne csodálkozz ha nem lesz így túl sok barátod, barátnőd.

Amúgy ennek a pszichológiai háttere az lehet, hogy megszoktad a magányt, és belekényelmesedtél. Mivel az ember alapvetően társas lény, vágyik arra, hogy valaki megértse őt, figyeljenek rá (ezért is tehetted fel a kérdést).

Magyarul: Szereted a szabadságot.

Semmi baj ezzel, én is így vagyok. Korlátozottnak érzem magam már akkor is ha beszélgetni kell valakivel, meg kell neki felelni (nem megbántani, jópofizni, érdekes témákat felvetni s arról beszélni hogy ne untassam stb...). Nem úgy értem, hogy én eleve ilyen rosszindulatú vagyok, hogy meg akarnék bántani bárkit is vagy unalmas alak, csak egyszerűen feszültté tesz a sok elvárás. Mert valljuk be, valamilyen szinten mindenkinek vannak elvárásai mindenki felé. Az emberi kapcsolatokban sok az elvárás, szerintem itt kevesen vannak, akik találtak olyat aki teljesen elfogadta őket, nem érdekelte, ha pl. most nincs beszélgetős kedvében vagy most eléggé ideges valami miatt s úgy is reagál a dolgokra.

Nincsenek nagyon barátaim ill. barátnőm, de szerintem ez jobb is így, ugyanis folyton feszült vagyok, ha emberek társaságába kell mennem vagy valakivel napiszinten tartanom kell a kapcsolatot, még akkor is ha éppen rossz napjaim vannak és nincs kedvem beszélni vele/írni neki, keresni őt. Ehhez hozzájárul valamilyen szinten, hogy bizonyos mértékben - nem a legdurvább mértékben - de van egy kis szociális fóbiám, de tényleg kevésbé érzem szabadnak magam emiatt.

Ha neked nem gond, akkor csináld. Nem mások vannak emiatt egyedül, hanem te. Szóval senkinek sem ártasz vele. Viszont fura, mert azért minimális alkalmazkodás az élet minden területén szükséges. És ez nem kényszer, rossz, hanem lehet jó is.

Pl. mi nemrég voltunk moziban egy barátnőmmel. Volt pár film, amit meg akartam nézni. Neki is volt pár. És persze volt közös is a kettőnk választottjaiban. Szóval azt néztük meg. Nem kellett alkalmazkodni. Olyan filmet néztünk meg, amit mindkettőnk akart.

Ez a "szereted a szabadságot" kifejezés kicsit túlidealizált szerintem. Az jobb kifejezés rá amit előtte írnak hogy "belekényelmesedtél".

Az ember sok esetben a nyugalmi állapotra törekszik, és a társasági szokások, kommunikáció is egy tanulandó, fejleszthető dolog. Csak ugye olyan ez, hogy az ember szereti halogatni a tanulást akkor is ha tudja hogy muszáj lenne. Vagy a munkanélküliek egy része is szereti halogatni a munkakeresést mert megszokja az egész napos lébecolást. Vagy tudod hogy edzened kellene de sokkal kényelmesebb chipset enni a tv előtt.