Mi a véleményetek a hiperaktivitásról? Betegség? Létezik? Én egy ex-hiperaktív gyerek vagyok, és én kijelentem, hogy ez nem betegség, más áll a háttérben és NEM LÉTEZIK.29f

Nos, én ahogy mások is, sokszor nem tudtam nyugodtan ülni az iskolában. Miért? Mert UNTAM ami történt a tanórán. Nem láttam értelmét. A figyelmem ahogy az a nagy kódexben meg van írva elkalandozott? Igen! Miért? Olyan dolgokon gondolkodtam amik érdekelnek. Néha bekiabáltam órán? IGEN. Miért? Mert halálra untam magam, és a büntetés, mármint hogy kiküldenek a tanítási óráról, illetve leküldenek az igazgatóhoz, nagyobb érdeklődéssel töltött el, mint maga az tananyag.

Azért nem így volt mindig, ez olyan 3. osztályos koromtól kezdődött. Addig próbáltam tenni amit elvártak a szüleim, de utána valahogy nem láttam értelmét semminek ami az iskolában elhangzik. Miért? Mert ami ott volt az csupán száraz lexikális tudás, értelem nélkül, ami nem érdekelt. Nem tudtam hova tenni magamban. Egy kín volt számomra az egész. Ami érdekes azonban, hogy mindig nagyon szerettem barkácsolni. Amikor felfedeztem, hogy a matematika órán az általam megtervezett bútorok, kisebb "találmányok" megalkotásához, elkészítéséhez szükséges számításokat tanuljuk, akkor érdekes módon azonnal kitűnő dolgozatot írtam az aktuális anyagból. A barkács-könyveket tudtam olvasni, akár azonnal, együltömben kiolvasni, de a kötelező olvasmányokat soha nem tudtam magamba kényszeríteni. Próbáltam, de elkalandozott a figyelmem közben, mivel halálra untam. Értelmét nem láttam, nem élveztem. -olvasni szerettem hála J.K Rowling-nak- 6. osztályos koromtól magántanuló voltam, gyógyszert soha nem engedtem hogy beadjanak nekem. Akkoriban még nem is tudtam hogy milyen káros, de azt tudtam, hogy megváltoztat. Márpedig én önmagam akartam maradni. A mai kasztrendszer szerint, nem vittem sokra, azonban ügyes és bizonyos körökben elismert ezermester vagyok, asztalos végzettséggel. Vállalkozó vagyok, és annak ellenére, hogy sokszor pang az építőipar, a keresetem többszöröse az átlag embernek. Sokszor én magam csinálom meg a munkákat ha az kihívást és örömet tud okozni nekem, máskor másokat állítok rá, de persze a felügyeletem alatt. Számot nem írok mennyit is keresek átlagban, mert utálnának egyesek érte.

Ezzel az írással annyit akartam kifejteni, hogy amit hiperaktivitásnak, ADHD-nak neveznek, sokszor csak annyit jelent, hogy a gyerek halálra unja magát. Nem látja értelmét a dolgoknak amit tanítanak neki. De ha találnak valamit ami érdekli, akkor a benne feszülő kíváncsiságot, érdeklődést és energiákat arra teljes mértékben rá tudja fordítani, és hihetetlen dolgokra lehet képes. Leszarom a kasztrendszert igazából, sosem érdekel ki milyen diplomát szerez, hisz csak magol magol és magol, a megszerzett tudása kb töredékét használja munkája ellátássakkor, a többit kidobhatja a szemétbe. Én ezt nem tudnám végigcsinálni, beleőrülnék.