Mi a véleményetek a hiperaktivitásról? Betegség? Létezik? Én egy ex-hiperaktív gyerek vagyok, és én kijelentem, hogy ez nem betegség, más áll a háttérben és NEM LÉTEZIK.29f
Nos, én ahogy mások is, sokszor nem tudtam nyugodtan ülni az iskolában. Miért? Mert UNTAM ami történt a tanórán. Nem láttam értelmét. A figyelmem ahogy az a nagy kódexben meg van írva elkalandozott? Igen! Miért? Olyan dolgokon gondolkodtam amik érdekelnek. Néha bekiabáltam órán? IGEN. Miért? Mert halálra untam magam, és a büntetés, mármint hogy kiküldenek a tanítási óráról, illetve leküldenek az igazgatóhoz, nagyobb érdeklődéssel töltött el, mint maga az tananyag.
Azért nem így volt mindig, ez olyan 3. osztályos koromtól kezdődött. Addig próbáltam tenni amit elvártak a szüleim, de utána valahogy nem láttam értelmét semminek ami az iskolában elhangzik. Miért? Mert ami ott volt az csupán száraz lexikális tudás, értelem nélkül, ami nem érdekelt. Nem tudtam hova tenni magamban. Egy kín volt számomra az egész. Ami érdekes azonban, hogy mindig nagyon szerettem barkácsolni. Amikor felfedeztem, hogy a matematika órán az általam megtervezett bútorok, kisebb "találmányok" megalkotásához, elkészítéséhez szükséges számításokat tanuljuk, akkor érdekes módon azonnal kitűnő dolgozatot írtam az aktuális anyagból. A barkács-könyveket tudtam olvasni, akár azonnal, együltömben kiolvasni, de a kötelező olvasmányokat soha nem tudtam magamba kényszeríteni. Próbáltam, de elkalandozott a figyelmem közben, mivel halálra untam. Értelmét nem láttam, nem élveztem. -olvasni szerettem hála J.K Rowling-nak- 6. osztályos koromtól magántanuló voltam, gyógyszert soha nem engedtem hogy beadjanak nekem. Akkoriban még nem is tudtam hogy milyen káros, de azt tudtam, hogy megváltoztat. Márpedig én önmagam akartam maradni. A mai kasztrendszer szerint, nem vittem sokra, azonban ügyes és bizonyos körökben elismert ezermester vagyok, asztalos végzettséggel. Vállalkozó vagyok, és annak ellenére, hogy sokszor pang az építőipar, a keresetem többszöröse az átlag embernek. Sokszor én magam csinálom meg a munkákat ha az kihívást és örömet tud okozni nekem, máskor másokat állítok rá, de persze a felügyeletem alatt. Számot nem írok mennyit is keresek átlagban, mert utálnának egyesek érte.
Ezzel az írással annyit akartam kifejteni, hogy amit hiperaktivitásnak, ADHD-nak neveznek, sokszor csak annyit jelent, hogy a gyerek halálra unja magát. Nem látja értelmét a dolgoknak amit tanítanak neki. De ha találnak valamit ami érdekli, akkor a benne feszülő kíváncsiságot, érdeklődést és energiákat arra teljes mértékben rá tudja fordítani, és hihetetlen dolgokra lehet képes. Leszarom a kasztrendszert igazából, sosem érdekel ki milyen diplomát szerez, hisz csak magol magol és magol, a megszerzett tudása kb töredékét használja munkája ellátássakkor, a többit kidobhatja a szemétbe. Én ezt nem tudnám végigcsinálni, beleőrülnék.
Én ebben sem, mint ahogy sok másban sem hiszek.
A hiperaktivitásról az a véleményem, hogy a szülők elkényeztetik a gyereket és akkor ő megmer mindent tenni. (bocsi nem kötekedés, de nekem ez a tapasztalatom)
Te megmerted tenni, hogy bekiabáltál órára már picin, mert a szüleid nem szóltak ilyenkor semmit érte. Max egy ejnye bejnye.
De jó minden, ha a vége jó. Szóval neked jól alakult később az életed az a lényeg.
Nézz körül az életben. Amelyik gyereknek minden megvan engedve sokszor nem a jó utat választja.
Vagy amiért én nem nevelnék úgy gyereket, hogy mindent megtehet, mert az elkényeztetődés az ilyenkor a legtöbb esetben felnőttkorra is kihat. Hozzáteszem az ilyen emberek megfelelő háttérrel általában sikeresek. Az igaz. De nem támadásként szánom, de az ilyen emberek általában nem képesek elismerni mások igazát, mert mindig abban nevelkednek hogy maguknak van igazuk. Ez pedig így hatalmas hátrány a siker mellett.
Tudom hogy neveltek. De annak több formája van. Téged szerintem szép szóval példákkal. Emellett bármit megengedtek, csak ha rosszat csináltál elmondták hogy miért nem jó.
Mint ahogy írtad hagytak a magad módján kibontakozni. Persze közben mutatták a pozitív példát. De szerintem sosem mondták neked, hogy nem szabad erősebben. Még akkor sem ha olyat csináltál volna, amit tényleg nem szabad, pl. iskolába kiabálni.
És az ember úgy nevelkedik hogy neki mindent szabad és sikeres is lesz a végén, szerintem az nem jó kombináció. Nem kifejezetten rossz sem, mert nem lehetsz gonosz ember. De nekem az a tapasztalatom hogy tényleg sosem tudják elismerni az ilyen emberek mások igazát. Persze lehet hogy te el tudod, mert te nem is ilyen vagy. Nem tudom. Bár igazából mindegy is.
"Emellett bármit megengedtek" Ez baromira nem így van, kérlek szépen olvasd el újra amiket írtam, ugyanis említettem hogy ezt rosszul gondolod.
"És az ember úgy nevelkedik hogy neki mindent szabad és sikeres is lesz a végén, szerintem az nem jó kombináció."
Soha nem volt "mindent szabad". Tiszteletre, erkölcsi tartásra, megbízhatóságra, becsületre, segítőkészségre, illetve szeretetre neveltek elsősorban minket.
Bár a topic nem erről szól, de kérlek próbálj meg elvonatkoztatni az iskolától, ha már ennyire pálcát szeretnél törni a neveltetésem felett. Mint írtam, a nevelés nem erről szól. Anyukám tudta, hogy számomra egy kín, természetemből fakadóan nem köt le, ennyi a történet. Megbeszélt velem sokmindent, megkérdezte sokszor mit miért, megbeszéltük a dolgokat. ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!