Volt már olyan, hogy minden széthullott körülötted?

Nekem akkor volt így széthullva az életem mikor egy mérgező kapcsolatban voltam. Sajnos fiatal voltam és tapasztalatlan(17-20 éves koromig tartott). Utána sikerült nagy nehezen kilépnem abból a kapcsolatból, az otthoni körülmények is rendeződtek és megoldódott minden gondom-bajom.

A párkapcsolati résszel még később is voltak gondjaim. Azokat is próbáltam valahogy megoldani és végül kineziológus tudott segíteni.

Idén töltöm a 25-öt és mostanra jutottam el oda, hogy olyan életet élek mint amilyet szerettem volna. Sok barátom ugyan nincsen, de az a kevés az régóta tart és többet ér mintha 100 hazug barátom lenne. Az utolsó kineziológus látogatás után(tavaly január) pedig megismertem a mostani párom és ez a kapcsolat is olyan mint amilyet mindig is szerettem volna.

A középiskolából nemsokára szabadulsz velük nem érdemes foglalkozni. Anyukáddal való kapcsolaton még tudsz javítani, ha ő is hajlik rá. Próbáld minimálisra csökkenteni a konfrontálódást. Pl ha azért veszekszik mert nem takarítottál ki, akkor előzd meg. Ha hülyeségen veszekszik veled azzal viszont nem tudsz mit kezdeni.

Viszont ne érezd azt, hogy lecsengett az életed, mert még iszonyú fiatal vagy. Én se gondoltam volna mikor 18 voltam, hogy lesz jobb és azóta igazából csak jó dolgok történtek.

Jelenleg.. Ráadásul még messze nincs is vége. Családtag súlyosan beteg, én is fájdalmas kezelésre járok minden hónapban, melóban komoly gondok vannak, pénzügyi gondjaim lettek, plusz minden hobbiról le kell mondani ami fizetős, mert nincs rá pénz.

A legrosszabb, hogy még régebben ha gondjaim voltam, megoldottam, kerestem rá megoldást, most viszont csak sodordom az árral és várom, hogy jobb legyen. Valahogy nincs energiám küzdeni, ilyen pedig még nagyon nem volt az életemben.