Mindenki azt hiszi magáról, hogy ő más, mint a többiek?

Mindenki. De ez semmi! Mindenki azt hiszi magáról, hogy többet ér, mint amennyit valójában ér. Ezt nevezi Blaise Pascal "öntömjénezésnek". A köznyelvben ezt önámításnak nevezik, talán még pontosabb, ha önszépítő önámításról beszélünk. Ennek evolúciós okai vannak, bővebben erről a Harcz László: Az evolúció filozófiája c. írásból olvashatsz.

Üdv.

"Nem genetikai, hanem pszichés szempontból értettem" - ezt mondod.

Hát akkor mégsem tudom megtakarítani, hogy a legrövidebben, de mégis én vázoljam fel az összefüggéseket, amelyeket én látni vélek, ha már Te nem olvastad el az ajánlott szakirodalmat. Pedig abban van a jövő filozófiája, és az élre vághatnál, ha mégis elolvasod.

Tehát: az idevágó embertudományi ágak legújabb kutatásai alátámasztják azt, amit Platón már másfél évezrede, és bölcs elődei részenként már többezer év óta megmondtak...

Az embert a létfenntartó ösztönei vezérlik (Darwin, Dawkins, K. Lorenz, Ezequiel Morsella, Grazyna Fosar, Franz Bludorf, de még Noam Chamsky is a DNS nyelvi kommunikációs képességeivel kapcs.ban, vagy Emily Pronin, aki sokezer egyet. hallgatóval végzett nagyszabású felmérést, és gyak.lag 100%-ban önámítónak, öncsalónak bizonyult mind, stb)

A létfenntartó ösztönök egyik legerősebb fajtája a rangsor-ösztön, az én elnevezésemben az önbecsülési kényszer. Ez az erőforrásokhoz való hozzájutáshoz szükséges minél jobb közösségbéli helyezést elérendő, arra ösztönzi az emberi egyedet, hogy minél értékesebbé váljék. Ez persze becsületes úton igen nehéz, és így jött létre az önámítás és a hamis önbecsülés az emberben. Ezt sehol nem találod meg, az általam említett "Az evolúció filozófiája" c. írásban viszont kellő részletességgel. Mindenféle homályos pszichológiai hablatyot nyomnak, de a valódi okok megnevezése nélkül.

"Harcz László: Az evolúció filozófiája c. írásból olvashatsz.

Üdv.

"

Te a saját könyvedet reklámozod?

Nem könyv, hanem csak egy fájl a neten.

Egy új szemléletet, hogy azt ne mondjam, paradigmát hozó írást eleinte csak a szerző "reklámozza". Gandhi szerint: Először nem vesznek tudomást rólad; aztán kigúnyolnak; aztán harcolnak veled; aztán győzöl. Az én szemléletem még csak az 1 - 2. fázisban van, bár már vannak, akik harcolnak velem, tehát a 3. fázist jelenítik meg.

Ha egyszer meg vagyok győződve az igazamról, akkor mi a lóf.sznak ajánlanám mások munkáit, nézeteit?

A minap jöttem rá, hogy Platón idealizmusa is az evolúció filozófiájáról szól, eddig lusta voltam bárkit, bármelyik filozófust is tanulmányozni, Platónt is csak valakivel folytatott vitám miatt vettem elő. Bár sokakkal egyezően én is úgy gondolom, hogy ő a valaha élt legnagyobb filozófus volt.

A jelenlegi filozófusok még a világ legfontosabb fogalmában, az erkölcsében sem tudnak egységes álláspontot kialakítani. Akkor mi a fenét pofáznak nekem? És milyen jogon hülyítik az embereket?

Ugyanis Platón, Kant és sokan mások az óriások közül az emberi egyedektől, az emberi közösségektől függetlenül létező, abszolút erkölcs-kategóriát alakítottak ki, melyet ennyiben én is osztok, szerintem is az erkölcsöt az emberiség, sőt az élet fennmaradása igényei határozzák meg. Platón szerint létezik egy örök ’Jó’ idea, ami egyetemes érvényű minden ember számára, míg Arisztotelész és sokan mások szerint a jó relatív fogalom, minden embernek más és más jelentheti a ’Jó’-t. Kant szerint is a „boldogság-igény” hajtja az embereket, és számomra is nyilvánvaló, hogy az evolúció által létrehozott vágyak rendszere készteti az embert a helyes viselkedésre, és mi a helyes? Hát ami az evolúció, az élet fenntartása számára a legelőnyösebb.

Freud, Adler, Viktor Frankl stb. is meghatározta egy-egy fogalomban, jelenségben ezt a hajtóerőt, de ennél mélyebben senki nem ment bele az erkölcs, a boldogság, az embert ösztönző erők kérdésébe. Az egész rendszer csak akkor áll össze, ha az evolúció érdekeivel egyeztetjük az emberi jelenségeket, működést. Ezt én, legelőször a filozófia, az emberiség történetében, megtettem. A jó, az erkölcs, a boldogság, az összes pozitív, ösztönző jelenség mind-mind a létfenntartás fényében nyeri el értelmét, jelentőségét, értékét.

Az önámítás és a hamis önbecsülés, amelyet a Kérdező implicite felvetett, a gyakorlatban az erkölcstelenség megvalósulásának döntő hányadát jelenti, bár a teljes általánosításhoz kevés, de a többit el lehet olvasni a szemét módon reklámozott írásomban…

Senki nem ismeri el (szívesen), hogy ő maga is az önámítás, a hamis önbecsülés hálójában, csábításában vergődik, pedig ez nem bűn, ezeket az ösztönös késztetéseket örököljük. A bűn, a „rossz”, a helytelen, az erkölcstelen csak akkor áll elő, ha nem küzdünk ezek ellen az emberi elme megjelenésekor keletkezett, evolúciósan káros jelenségek ellen.

Ezt így, ahogy én szintetizáltam és ahogy én látom, eddig senki nem ismerte föl, sehol nem fogod megtalálni. Úgyhogy kérlek, bocsásd meg, hogy reklámozni merészelem az általam igazságnak vélt szemléletet!

Üdvözlettel H. L.

Ahogy két ugyanolyan kődarab sincs, úgy két ugyanolyan ember sem.

Akik nem érzik magukat különbnek (jobbnak) másoknál, azokat rend szerint sérülteknek (önértékelési zavaros) tartja az okosok közössége.

Én is különbnek tartom magam -néhány téren- a legtöbb embernél, de sajnos jócskán vannak olyan oldalaim is, amiben messze alulmaradok másoknál. Ezzel tisztában is vagyok, de teszek rá. Senkinek sem kell mindenben tökéletesnek lennie.

Válasz a 18/18-ra, "tiedét" számára:

Valóban. Nincs két egyforma ember. De ez is így helyes és célszerű az evolúció szempontjából, mert mindenki egy kicsit mutáns az átlaghoz képest, így lesz eredményes a szelekció, van miből kiválogatódnia a győztes egyedeknek, mutációknak, változatoknak.

De itt azt is szerintem szem előtt kell tartani, hogy az élet fennmaradásához még mi szükséges. Ahhoz az, hogy a létfenntartó ösztönök késztetései minél jobban érvényesüljenek az emberi faj minden egyedénél, és ezt az biztosítja, hogy a genetikai anyagunk együttműködik az elménkkel, a tudatunkkal. Genetikai, evolúciós vizsgálati tény, hogy az ösztönök egyetlen fajon belül teljesen hasonlóan működnek. Nem mellesleg ez biztosítja a faj egységes arculatát, közösségi együttműködését, mely a többi fajokkal szemben megvédi az összefogásra hajlamos és képes fajokat.

Tehát ilyen szempontból minden ember azonosan működik. És az erkölcs is azonosan működik minden embernél, mert a közös érdek, a fennmaradás ezt kívánja, ezt követeli meg. Üdv. H. L.