Hogyan különböztethetem meg, mely tulajdonságaim a sajátjaim, és melyikek azok, amiket a környezetem hatására csak hiszem, hogy a tulajdonságaim?

#20

Köszönöm, hogy aggódsz értem. Nem is várta el senki, hogy te vigyázz arra, hogy én mit szeretnék kipróbálni, elég, ha magadat korlátozod le folyton. Azért mindenképp köszönöm az ellenvéleményedet is, mindig kell ilyen is, hogy meglegyen az információs egyensúly. Természetesen bármilyen jobb, vagy egyáltalán jó ötletet, vagy ötletet, javaslatot szívesen fogadok, de eddig nem igazán érkezett olyan, csak felszínes, általános dolgok, amiket eddig is tudott a legtöbb ember. Elmondták néhányan, hogy szerintük a tulajdonságok és gondolkodásmódok, gondolati struktúrák csak úgy kialakulnak, és szevasz, ez vagy te, kész. Holott ezt már a tudomány is megállapította, hogy ennél jóval összetettebb a kérdés. Már csak egy windows-t is időnként újra kell telepíteni, hogy jól működjön, ez is picit hasonló dolog.

Érdekes, hogy az emberi tulajdonságok megértése, és fejlesztése nálad más kategória, mint az "emberi tulajdonságok". Valamint amit épp beszéltünk (attól függetlenül, hogy az ezotériától az messze áll), magát az ezotériát, mint olyant, amelyik az ember önmaga-, önmaga tulajdonságai és léte megértésével foglalkozó dolog szerinted nem tartozik az emberi tulajdonságok témához. Ezt csak így megjegyzem, nem kíván további kommentárt, asszem.

Sajnos azt látom, hogy az állítólagos racionalitásodnak az lett a következménye, hogy nem racionális, és lényegében te nem érted, hogy miről beszélünk mi itt ketten, és kizárod magad körül és taszítod magadtól a világnak és saját világodnak egy igen jelentős részét.

Valamint van egy olyan, hogy ha egy embercsoport beszél valamiről, amit ő megél, létező, működő dologként tapasztalja, és egy másik azt mondja, az nem létezik, akkor ezután a kérdés nem az, hogy az létezik-e, hanem az, hogy az utóbbi embernek ez miért kerül a vakfoltjába. Valamint feltevődik a kérdés, hogy ha valakinek a vakfoltjában van valami, akkor mennyire hiteles és érdemes a róla alkotott véleménye.

(Tudod, kicsit olyan, mintha arról beszélnénk, hogy X Y járt mondjuk Z országban, és azt mesélné, hogy mit látott ott, és mi minden van ott, te meg arról beszélnél, hogy baromság és nincs is ott semmi (különben is, te nem is jártál ott, ezért tudod. "Kizárt dolog, mert nem tudom." Szalacsi).

Sok ember a racionalitást összekeveri azzal, hogy reflexből kizár minden új információt, és arra a kevés dologra alapoz mindent, amit addig összegyűjtött, és kész. Ne feledd, a racionalitásodat akkor gyakorolhatod a leginkább, ha hajlandó vagy elfogadni azt a tényt, hogy más dolgok, módszerek, meglátások, megvilágítások is léteznek, mint amit te eddig ismerni véltél. Addig nincs is egyáltalán amin köszörüld a racionalitásodat.

Kedves Miquel, ne haragudjon, de az, amit írt egy mélyen megcsontosodott, kikövesedett, 90 éves nyugdíjas személyiségét írja le (úgy a jellemzett-, mint a jellemző személyt illetően). Nem pedig egy élet-tapasztalt bölcs emberét, vagy egy átlagos, dinamikusan fejlődő fiatal személyiséget. És arra érvényes, amelyen már az Isten sem képes változtatni, mert annyira becsontosodtak az összekuszálódott tulajdonságai. Az átlagember személyisége, tulajdonsághalmaza (főleg fiatalkorban) jóval dinamikusabb, változékonyabb, és jóval összetettebb, komplexitásából és letagadhatatlan tévedhetőségéből fakadóan meg igen is hajlamos arra, hogy "optimizálatlanul" fektetődjenek le azok a "kábelek". Ez a tárgya az egész pszichológiának, ezért foglalkoznak kutató-pszichológusok, és pszichiáterek annyit az emberi elme megértésével évszázadok óta, hogy optimalizálhassuk, "töredezettségmentesíthessük" (hogy informatikai szóval éljek) a kinél-kinél kisebb, vagy nagyobb mértékben összekuszálódott személyiségeket egy harmonikusabb élet céljából.

Örülök, és gratulálok, ha ön tökéletesen rendben, optimálisan működik, és tökéletesen teljesnek érzi önmagát, életét, az ebből származó egészségét, és környezetét, amit ön határoz meg. Sajnos a legtöbb embernek nincs ilyen szerencséje, hogy "Krisztusi tisztasággal", teljességgel, és harmóniával szülessen.

Viszont mivel Ön ennyire szerencsés, szeretettel várjuk a konkrét, konstruktív, metodológiai javaslatait a témában!

Köszönöm!

Elnézést, ha rosszul esett, csak egyszerűen "rezonáltam" a válaszra a válaszommal. Valóban, lehet kifejezhettem volna magam szerényebben is, de valahogy látván a másféle megközelítéseknek ilyen sürgős kizárását és vak elutasítását, ez jött ki belőlem. Elnézést még egyszer a stílusért! A szándékot meg köszönöm, mert biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal írta, amit írt.

#27 Szerintem legtöbben tökéletesen így értették a technika közlését.

Kár bármilyen információt csak privátban megírni. Az a lényeg, hogy utólag is ha valaki idetéved, legyen, amiről olvasnia, ha érdekli, vagy tudja elmondani, ha esetleg nem ért egyet vele.