Japán munkamentalitás földrengés esetén se mehetnek haza a dolgozók hanem kivárják a végét majd vissza melózni és a kieső időt is ledolgozzák-mindezt önként?
Olvastam egy cikket nem tudom higgyem-e (igazából hiszem …) de nem is ez a kérdés hanem az hogy amit leír az tisztelendő hozzáállás vagy már idiotizmus.
A munkaszeretet a dolgozni akarás hagyományosan ugye pozitív értékek.
A cikk arról szól hogy ha Japánban elég komoly földrengés volt (ott ez nem épp ritka) akkor dolgozók kitódulnak az utcára kivárják a végét, még várnak egy kicsit van-e utórengés, és ha az épület olyan állapotban van hogy még áll, akkor persze vissza dolgozni. Fel se merül hogy bárki hazamehetne, hogy megszakadjon a munkanap ilyen „apróság” miatt mint egy kis földrengés. Ha az épület még áll, akkor nyomás vissza melózni. És persze a munkanap végén a kiesett időt azt rá kell húzni elvégre nem a cég tehet róla ugye hogy a dolgozó órákat az utcán ácsorgott földrengés miatt (persze a melós se tehet róla de az meg kit érdekel).
Az hogy az emberek hazamehessenek megnézni esetleg hogy saját házuk lakásuk családjuk hogy van áll-e még a ház -nem. Azt majd ha lejárt a munkaidő. Mert van fontosság is a világon. Első hogy a munka el legyen végezve aztán lehet hazamenni anyukát kikaparni a romok alól… esetleg.
És a hab a tortán: a japánok ezt nem parancsra teszik. Önként és dalolva maradnak. Így van ez rendjén-hisz az ember mégiscsak azért van ezen a világon hogy melózzon míg bele nem döglik, nem? Hát mi másért… Család lakás saját élet-majd kérem a munka után.
Szóval ez a hozzáállás tisztelendő mentalitás vagy már idiotizmus ez a kérdés.
gondolj bele ilyen esetben mekkora hőbörgés lenne abból, hogy annyival kevesebb a fizu...
a cégnek is pénz kiesés, ha ugyanannyit akarnak kapni a hó végén, akkor ugyanannyit kell érte dolgozniuk, oké katasztrófa megesik, de miért nyelje be a cég?
24F
Mondjuk azért mert emberek vagyunk és fel kéne fogni hogy a szaros pénzt nem viszed magaddal odaátra. Mondjuk azért.
Mondjuk azért mert még a legelemibb melós is felfoghatná hogy az egyszeri és megismételhetetlen élete nem mindegy hogy telik el. Törölheti a valagát a pénzével voltaképp. Kb ennyit kéne felfogni.
#2:
az üzleti világban más a felfogás...
én nem vagyok pénz orientált ember, de több embertől megkaptam azt, hogy hülye vagyok, hogy van lehetőségem pénzt csinálni mégsem teszem...
meg ez a "akit le lehet húzni, azt le kell" hozzáállás is távol áll tőlem...
csak leírtam, hogy szerintem miért van így...hogyan látják az emberek és az üzleti világ...
24F
Már feltéve ugye hogy épp működik a hálózat és nem omlott az is össze.
De ha nem sikerül elérni senkit (vagy azért mert a kedves család a romok alatt van vagy azért mert smemi bajuk csak épp nincs hálózat) akkor se mehet haza.
Szóval hazatelefonál senki se veszi fel, azt se tudja élnek-e, de semmi gond első a meló majd ledolgozza a 10 óráját ami még hátra van és majd utána megtudja mi a helyzet otthon.
Ráér akkor is nem?
Remélem, soha nem lesz Európában az az uralkodó mentalitás, ami Japánban.
Félreértés ne essék, becsülöm a szorgalmas, dolgos embereket, de ahogy Te is írtad, azért kéne, hogy némi fontosságbeli sorrend is legyen.
Akármennyire is elhivatott az ember - köztük én is -, én úgy gondolom, az ember nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, hogy éljen. Nagy különbség. Az, hogy bemegyek reggel, szinte még sötétben a munkahelyre, és addig dolgozok, ameddig be nem esteledik, és ez megy minden nap, az nekem nem élet. Akkor sem, ha este 10-kor hazaérve agyba-főbe dől a hentai.
Én azt mondom, hogy az egészséges hozzáállás az, ha az ember ÉLNI szeretne. Kikapcsolódni, szórakozni, szeretni és szeretve lenni, ha van család, akkor velük lenni, és ennek kéne a mozgatórugónak lenni. Persze, mellette fontos a munka, a karrier, de van egy egészséges értékrend, amiben mondjuk a család és az egészség előbbre van, mint a sztahanovista időket idéző munkamánia.
A japánok meg elég furcsa nép. Én nyitott személyiség vagyok, de soha nem fogom megérteni, hogy egy olyan életet, ami csak munkából és egymással rivalizálásból áll, hogy lehet szeretni.
Tisztában kellene lenni olyan alapokkal, hogy Japán területén milyen gyakoriak a földrengések: havonta-hetente többször nem dolgozna senki, ha emiatt lógnának. Ott nem egy extra, különleges, ritka alkalom a földrengés.
Aztán a japán kultúra sajátosságaival is tisztában kellene lenni, hogy látható legyen: ez egy nagyon is tiszteletre méltó mentalitás kicsúcsosodása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!