Hogy legyek extrovertált? 18/L
Nagyon befelé forduló vagyok, de szerintem alapból nem lennék ilyen, vagy legalább is nem ennyire..Szerintem azért lettem ilyen, mert az általános iskolámban sokat csúfoltak és az új iskolámban sem lett sokkal jobb a helyzet. De nem gondolom, hogy ez miattam van, de mindegy is. Szóval mára nem maradt semmi önbizalmam, félek az idegen emberektől, mert bennem van az, hogy ők is be fognak valamit szólni, utálni fognak, stb., pedig biztos sok normális ember van..Csak már hozzászoktam ahhoz, hogy eddig akárhány közösségbe bekerültem, mindenhol én voltam az, akit utáltak, aki senkinek nem volt fontos..De nem akarok örökké ilyen szánalmas maradni. Épp most tartok ott, hogy ki kéne találnom, merre akarok majd menni továbbtanulni, ilyesmik és rájöttem, olyasmivel akarok foglalkozni, ahol embereknek segithetek valahogy.
Csak az a baj, hogy tegnap voltam az iskolapszichológusnál azzal, hogy nem nagyon tudom, konkrétan milyen foglalkozások illenének hozzám, meg hogy egyáltalán mi is érdekel a nyelveken kivül, erre azt mondta, olyan munkákat kellene végeznem, ahol nem kell emberekkel foglalkoznom, mert látszik, hogy nagyon introvertált vagyok...De én meg épp, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni a munkám során és mint már irtam, szerintem ha nem két ilyen szar iskolába jártam volna, mint amilyen az általános iskolám és a mostani sulim volt, és normális emberek között nőttem volna fel, most szöges ellentéte lennék saját magamnak..Azért is gondolom ezt, mert amikor olyanok között vagyok, akikkel régebb ideje ismerjük egymást és jól kijövök velük, sokszor én vagyok a társaság közepe, mindenki az én poénjaimon nevet. Csak idegenek előtt nem igazán tudok megnyilni..
Szóval ezen hogy lehetne segiteni? Mit tegyek, hogy az önbizalmam ne legyen egyenlő egy nagy nullával? Vagy fogadjam el, hogy ezen már nem lehet segiteni és maximum valami biztonsági őr vagy ilyesmi lehetek?
Nem tudsz az lenni, mert a Big Five - aminek része az extraverzió - öröklött, megmásíthatatlan.
Ettől függetlenül introvertáltként is lehet önbizalmad, ezt tudod fejleszteni, és hidd el, egy introvertáltnak is lehet nagy önbizalma. (Velem legalábbis így van, bár tény, hogy nem foglalkozom emberekkel, és én is csak a saját, kisebb baráti körömben vagyok beszédes. De ha kell, akkor ideig-óráig el tudom játszani azt is, hogy extrovertált vagyok, van önbizalmam.)
Én is introvertált vagyok, hasonlóan mint te, otthon, tesókkal, szűk baráti körrel tudok csak igazán megnyílni. Hát nem könnyű, ami így a tinédzser kor végére kialakul az emberben azon már csak nagyon nehezen és lassan lehet változtatni szerintem. De én tudom ajánlani, hogy menj emberek közé, "gyakorlásnak" nagyon jó tud lenni. Én betegszállító vagyok, eleinte nehéz volt, de belejöttem. Bent sem vagyok valami beszédes, de kénytelen vagyok közvetlenül kapcsolódni az emberekkel, kialakult egy rutinom stb. Extrovertált soha nem leszek, ami nem is baj amúgy, de sokat fejlődtem. Az is segít, ha lazára tudod venni a dolgokat, ami bent történik azt nem kell magamra venni (mert vannak ám konfliktusok, meg megoldandó helyzetek egy kórházban). Én tudom ajánlani, hogy akár egy segédnővérkedést próbálj ki, azt legfeljebb nem jön be. Az más kérdés, hogy hosszútávon ebből nem lehet megélni ithhon, de tapasztalatnak jó, akár utána is továbbtanulhatsz, vagy mehetsz külföldre, de persze te tudod, én csak egy random srác vagyok a netről :D
21F
Kedves kérdező.
Pontosan ilyen vagyok én is. De komolyan. Drukkolok, hogy (neked is) sikerül megváltoznod!
18N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!