Ti, akik nagyon kiemelkeden jok vagytok valamiben! Az a dolog, amiben nagyon jok vagytok, az elso perctol nagyon jol ment nektek? Vagy kellett egy kis ido, es tapasztalat ahoz, hogy rajojjetek hogy ez-e a nektek valo?

Az, hogy mennyire jó az ember abban, amiben azt gondolja, hogy nagyon jó, végső soron csak az utókor dönti el. Ez az emberi természet milyensége, alapvető tulajdonsága miatt van így szerintem.

Az ember ugyanis szerintem alapvetően öntömjénező, öncsaló, önámító, minden ember, születetten. Így aztán mindenki sokkal többet gondol magáról bármilyen szempontból is, mint ami a valóságban igaz.

Ezt hívják hamis önbecsülésnek, én a "hamis önbecsülés kényszerének" nevezem. Bővebben "Az evolúció filozófiája" c. írásomból tudhatod meg ezirányú véleményemet.

Mivel teljesen eltér az eddigi emberképtől, ezért vagy nagy durranás, vagy lehet tök hülyeség is ez az írásom ill. az emberkép, amely ebből kirajzolódik.

Én azt gondolom, hogy "végre megszületett a reális, az evolúciós igényeinknek megfelelő emberkép".

A lekörözött embertani tudósok (filozófusok, szociológusok, pszichológusok stb.) pedig vagy nem vesznek róla tudomást, vagy gúnyolják, de van már olyan is, aki vitatkozik az elméletemmel.

Mahatma Gandhi ugyanis az új paradigmáról azt mondta: először nem vesznek tudomást rólad, azután kinevetnek, később vitatkoznak, harcolnak veled, végül győzöl.

Azt, hogy ki mennyire jó abban, amit művel, szerintem a nagy nyilvánosság dönti el, és főként az utókor. Tárgyszerű (objektív) dolgokban a tények magukért beszélnek és azonnal eldől, mi a helyzet. De elvi, megfoghatatlan, metafizikai (transzcendens) dolgokat csak az utókor szava hitelesít, ahol már az irígység, a rosszindulat, az értetlenség, a meg nem értettség szerepe is csökken, sok idő múltán meg is szűnik, és akkor már kialakul a mű, a tevékenység reális értéke.

szerintem attól függ mennyire érdekel az adott dolog. ha nagyon és szenvedélyesen csinálod, gyakorlod, akkor kiemelkedően jó lehetsz egy idő után.

de ha olyan dologra gondolsz, ami távol áll tőled, nincs meg az a plusz (ami szerintem szenvedély :D), akkor nem leszel benne kiemelkedő... (hacsak mondjuk nincs rajtad vmiféle extrém nyomás, pl: szülők, akiknek meg akarsz felelni)

Talán rosszul fogalmaztam. Abban a közegben, ott az egyetem voltam középszerű. Azt akartam csak ebből kihozni, hogy hiába vagy valamiben májer a középsuliban, egy szinttel feljebb lehetsz közepes vagy akár gyengécske is ugyanazzal a tudással.

Az ember mindig a saját környezetéhez viszonyítja magát. Ez a környezet azonban néha megváltozok, és olyankor érhetnek meglepetések.