Ti, akik nagyon kiemelkeden jok vagytok valamiben! Az a dolog, amiben nagyon jok vagytok, az elso perctol nagyon jol ment nektek? Vagy kellett egy kis ido, es tapasztalat ahoz, hogy rajojjetek hogy ez-e a nektek valo?

Én ezt a kérdést egy kicsit komplexebben látom. Az, hogy jó vagy-e valamiben, nagyon erősen függ attól, hogy mi az a közösség, amihez viszonyítod magadat. Egészen más szintet jelent jónak lenni valamiből az osztályban, országos szinten vagy világszinten.

Én pl. osztályszinten jó voltam a reál tárgyakból anélkül, hogy ebbe különösebb energiát beletettem volna azon kívül, hogy odafigyeltem az órán, és megírtam a házit. És igen, azt hiszem, az első perctől jól ment. Ezt a részét hívják a dolognak "tehetségnek" szerintem.

Azután, ha olyan helyre kerültem ahol országos szinten kellett helyt állnom, akkor mindig kiderült, hogy a tudásom azért nem akkora nagy szám. Ehhez már nem elég a tehetség. Ezt a szintet már nem lehet IQ-ból kirázni, komoly tanulást és felkészülést igényel, akármit is csinálsz.

A legnagyobb lebőgésem talán a kémiaversenyem volt. Volt iskolai verseny, el se akartam menni, mert annyira nem szerettem a kémiát, de rábeszéltek, hogy menjek. Megnyertem. Utána engem dédelgetett a kémiatanárnő, igyekezett felkészíteni a megyei vagy milyen versenyre, de utáltam az egészet és persze tökutolsó lettem, hozzá se tudtam szagolni az ottani kérdésekhez.

A fizika ennél egy fokkal jobban ment, mert azt nem csak értettem, de szerettem is. Még nemolyannagyonrossz (de sosem első) versenyeredményeim is voltak. De mikor bekerültem az egyetemre fizikaszakra az ország legjobbjai közé, akkor ott is kiderült, hogy a tudásom inkább csak középszerű, mint magas. A világszint innen még legalább egy nagyságrend...

Ha valamihez nincs veleszületett tehetséged, elegendő tanulással és kitartással azt is meg lehet tanulni, de szerintem max. az országos szintig. Ahogy fentebb is írták, ehhez elengedhetetlen, hogy élvezd amit csinálsz, mert erős belső motiváció híján nem fog menni. És hogy van-e valamihez tehetséged, az sosem fog kiderülni mindaddig, amíg ki nem próbálod.

Nálam erre talán a biliárd lehet példa. Egy időben sokat snookereztem a haverommal, de nagyon bénák voltunk. De azért fejlődtünk mindketten annyit, hogy egy 9-es biliárdmeccs (ez nem a szokásos kocsmabiliárd, de ugyanakkora asztalon játsszák) lement kevesebb mint 10 perc alatt, és ha egyikünk egy nagyobbat hibázott, akkor a másik simán leszedte az asztalt.