Normális dolog az, ha egy 18 éves gyereknek minden apróságot külön el kell mondani, hogy csináljon meg? Szülők, nálatok mi a tapasztalat e téren?

Sajnos nálunk is hasonló a helyzet, erre a kérdésre én is kerem a választ. Érdekelne a probléma megoldása.

Esetleg amit én javasolhatok, szigorúbb elvárások a gyerekkel szemben, kicsit keményebben fellépni a reakciói ellen. Nem biztos, hogy ez a legjobb, de egy próbát megér.

Az első nagyon rossz megoldást ír, ezáltal csak még inkább elvennétek a kedvét bármiféle elfoglaltságtól.

Homlokegyenest az ellenkezőjét kéne tenni: Meg kell keresni, hogy mi motiválja. Nem szeret rajzolni, festeni, gitározni, sütni, főzni? Nem érdekli a politika?

Az a baj, hogy szörnyen rossz utat választottatok. A net kiköttetésével elzárjátok előle az egész világot, így nem csoda, hogy nem tudja mi szeretne lenni.

Említetted, hogy szereti a számítógépes játékokat. Esetleg ezen az úton is el lehetne indulni. Nem akar játékfejlesztő/programozó/animátor lenni? Vagy egy szaklapban is dolgozhatna, ha jól emlékszem a Gamestar még mindig állást hirdet. Az én testvérem is naphosszat a gép előtt ült otthon, s minden idejét játékokkal, vagy azok készítésével töltötte. Mérnökinfót végzett és 1 év alatt bruttó 400 ezer Ft havi fizetésig tornázta fel a jövedelmét stabil munkahelyen.

Hány éves a fiad egyáltalán?

Kicsit elbambultam, most látom, hogy 18 éves. Nem jelentkezett sehová? Tényleg nem érdekli semmi, vagy csak olyan dolog érdekelni, aminek szerintetek nincs jövője?

Akármi legyen is a kérdésekre a válasz, az első dolgom az lenne, hogy amennyiben a családi anyagi helyzet engedi, az internetet visszaköttetném számára.

Ezen sajnos későn keseregsz, jó 10 évet elvesztegettél a nevelésből. Majd az élet pofára ejti, mert így nem húzza sokáig nélkületek.

A bátyám is mindig hanyagolta a tanulást, alig csinált otthon valamit, inkább kiszökött a barátaihoz. A suliban bukdácsolt, pedig jó tanárai voltak, jó iskolába járt, anyukámék hiába noszogatták, szép szóval vagy szigorral, egyszerűen ült a könyv mellett, de nem tanult. Csak úgy létezett. Aztán nagynehezen összekapta magát, szakmát tanult érettségi után estin, amit szeret (karosszéria lakatos) és mai napig azt csinálja, jó szakember. Mintha akkor ébredt volna fel, hogy hoppá már nem vagyok kisfiú. Már van saját autója, háza, a barátnőjével él. Szóval a sok beszéd falra hányt borsó volt, magától jött rá hogy valamit kezdenie kell. A számítógép sose érdekelte, telefonja is amolyan "régimódi" van, de szeretett autó és repülő maketteket építeni, meg képregényt olvasni.