Ha egy ismerősötöket nem láttátok hosszú ideje és a találkozásnál észreveszitek, nagyon meghízott, szóvá teszitek neki?

Én jópár kilót felszedtem, mióta egyetemre járok. De eddig még soha senki sem tette szóvá, hogy meghíztam, pedig gyakran futok össze régi osztálytársakkal, más ismerősökkel, akikkel évek óta nem.

Őszintén szólva eléggé bántana is, ha megjegyeznék, hiszen mi értelme van? Én nyilván tudom, hogy meghíztam, feltűnt, és tisztában vagyok azzal, hogy a külvilág is látja. Minek szóba hozni?

Nekem a rokonság ilyen. Egy évben egyszer találkozunk, akkor is azzal foglalkoznak hogy "hogy meghíztam" "mekkora pocakom van" "hogy kigömbölyödtem". Vagy épp hogy "mennyit fogytam". Ezzel gyakorlatilag első percben elveszik a kedvem a további beszélgetéstől és ha csak tehetem elkerülöm őket.

A poén az, hogy olyan mondja, aki egy időben annyira elhízott, hogy konkrétan nem ismertem meg mikor megszólított az utcán :D

ÉN..... Nem jegyzem meg neki!

Szerintem mérhetetlen nagy taplóság! Mint ahogy azt is mérhetetlen nagy taplóságnak tartom, ha valaki azt mondaná,hogy: "Jé, milyen jól nézel ki, hogy lefogytál!".

Mert akkor ezt azt jelenti, hogy előtte nem tetszettem neki annyira, mint most. És egyáltalán nem biztos, hogy MAGAMNAK így tetszek, mondjuk lefogyva! Szóval ez nagyon szubjektív, és szerintem tapló viselkedés ez az egész!

Egyéni szoc.problem! Nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki hogyan lát, vagy mi a véleménye rólam! Vagy hogyan "osztályozna", vagy tetszem neki, vagy sem?

És a kérdező által fent említett esetben is taplóságnak tartom, mégpedig azért, mert nyilván mindenki tudja magáról, hogy hogy néz ki! Minek kell ezt megemlíteni?!

Ez a magyar ember tapintatlan taplósága csak!

Ugyanúgy, mint amikor kéretlenül turkálnak más zsebében, pénztárcájában!

A 82 %-os meg szerintem nem érti..

Családi berkeken belül, NYILVÁN megemlíti az ember, olyan ez, mint az "üdvözlés". Á, szia, hogy vagy, mi újság van veled? Hogy kigöbölyödtél, rég láttalak, stb.

EZ........ Nem egyenlő azzal, amikor félig vadidegen ismerősök az utcán, vagy volt iskolatársak, vagy akárkikkel összefut az ember.

CSALÁDON BELÜL nyilván másképp viselkedünk egymással, nem kell annyira a cukormáz!

Ott azért, csak lehetünk őszinték nem?! Hozzá tartozik az üdvözlési formához, hogy ki miben változott, stb.

Nem kell ennek sem 82 %-os SEMMILYEN jelentőséget tulajdonítani, főleg nem elsunnyogni és búslakodni a nap további részében és nem részt venni a családi programban!

Na, innen látszódik, hogy mennyi mimóza ne bánts virág antiszoci van!

Pedig lazán, és humorral, némi mosollyal mindent el lehetne intézni, és minden menne tovább!

Kicsit lazábban kellene élni emberek! Nem ilyen morcosan, és savanyú pofával, ahogy ti teszitek!

(Kinek nem inge...)

"Na, innen látszódik, hogy mennyi mimóza ne bánts virág antiszoci van!"

Nem vagyok sem mimóza, sem nebáncsvirág, sem antiszoci, viszont ha valakivel évente 1 órát ha együtt töltök, akkor nem csípem ha abból fél óráig a súlyomról folyik a diskurálás.

"EZ...... Nem egyenlő azzal, amikor félig vadidegen ismerősök az utcán, vagy volt iskolatársak, vagy akárkikkel összefut az ember. "

Attól hogy valaki vér szerint a rokonom, még pont ugyanúgy lehet idegen.

De saját magadnak is ellent mondasz, tekintve hogy ha szerinted egy idegentől "mérhetetlen taplóság" akkor egy évente egyszer látott rokon se legyen már "rokoni" alapon feljogosítva a kritizálásra.