Miért vagyok hibáztatva, ha nem tudtam semmiről?

Na, ha azóta valakit érdekel, haladtam a sztorival. Hátha tapasztalatot szereztek általa ti is:

Szóval egyszer találkoztunk, beszélgettünk. A stílusa, a humora valami pocsék volt, nem jött be. Fél óra alatt végeztünk a randival és mindenki ment a maga útjára.

Nagyon durván elkezdett gyűlölködni és sértegetni, én erre megháláltam a jó tettét azzal, hogy ignoráltam. Elkezdtem ismerkedni egy sráccal, akivel összejöttem. Ez a fülébe jutott az utálatos, bunkó phasznak, aki erre nagyon dühös lett. Sokan értetlenkedtek körülötte, hogy hát mire dühös, hiszen szerinte ronda és buta is vagyok, neki nem kellettem, akkor minek van kibukva?!...

Szóval itt lebuktatta magát, már mindenki tud a valós szándékairól, saját magát járatta le. Le is állította a barátja, mert csak magát égette a megnyilvánulásaival.

Én pedig végig le...se...sz@.rtam. A kapcsolatommal és magammal törődtem.

Hónapokig még csúnyán nézett rám, ezért elkezdtem kerülni a tekintetét is. Aztán váratlan fordulat következett be:

Ismét kedves lett, nem mond rám rosszakat, nézeget. RENGETEGET van a közelemben, már zavaróvá is vált a jelenléte, mivel mindenhol ott van, ahol én is. És én továbbra sem foglalkozom vele, mert velem örökre elszúrta.