Miért van az, hogy aki nem mesél sokat magáról, vagy nem egy konkrét társasággal szórakozik, arról azt hiszik, hogy nincs élete?

Nem vagyok se egy végletesen introvertált se egy kifejezetten extrovertált ember. Nem szeretek pasizásról beszélni. Valahogy nem vagyok az a lány, aki jópofának tartja, hogy ezen vihorásszunk, hogy de jó pasi valaki. Volt, hogy az egyik ismerősöm azért ment oda egy plakáthoz, amin kisebb képek vannak, hogy lecsekkolja, hogy van-e jó pasi. Nem akarok álszent lenni, nekem is feltűnnek a jó pasik, de nem megyek oda direkt azért, hogy megnézzem, hátha van egy jó pasi ott. Meg hülyét kapok, amikor épp elmesélek valamit, ami történt, és számomra fontos, és félbeszakítanak azzal, hogy "és voltak ott jó pasik?". Bunkóságnak tartom az exek kibeszélését, és azt is csak a legjobb barátnőimnek mondom el, hogy ki tetszik, a többiek majd megtudják, ha összejövünk. Voltam már olyan társaságban, ahol elmesélték lányok, hogy kinek mekkora a farka, vagy hogy milyen test hoz lázba meg ilyenek. Nem vagyok egy szüzike, végighallgattam a dolgokat, volt amire én is válaszoltam, volt, amire nem, de láttam, hogy furcsán néznek rám. Az a benyomásom, hogy azt gondolják, sose volt pasim (meg kérdezték is), vagy ilyesmi. Jó tudom, ezen nem múlik sok, de nem értem, miért jutnak erre a következtetésre. Én nem akartam mesélni az exekről meg régi dolgokról, én így is úgy érzem, hogy túl sok dolgot árultam el magamról. Volt aki teljesen félve kérdezte meg, miket csinálok szabadidőmben, és láttam rajta, hogy teljesen csodálkozik, meg arra számít, hogy megsért, vagy nem is tudom. Elmondtam neki, mik vannak, láttam rajta, hogy kevesebbre számított, vagy azt hitte, hogy azt mondom, hogy ülök a gép előtt egész nap, vagy nem is tudom. És ezek ilyen haveri kategóriába tartozó emberek, szóval elvileg szimpatikus vagyok nekik, ezért érdekes a furcsa nézés, de ugyanakkor meg nem hiszem, hogy ne lenne érthető, hogy a közeli barátaimmal osztok meg egy csomó dolgot. És sok más társaságban is észrevettem ezt, hogy az emberek azt gondolják, hogyha nem konkrétan az ő társaságukban forgok, nem velük járok bulizni, akkor biztos sehova se járok, és meglepődnek, mikor kiderül, hogy mégis.