Miért van az, hogy nem igazán szeretek egyedül lenni (5 éve egyedül élek), de közben nem is akarok senkit magam mellé (se embert, se állatot)?

Úgy érzem, hogy nagyon nagy teher lenne nekem és rengeteg felelősség, amire nincs szükségem. Továbbá időm sem lenne másra (magamra sincs elég időm), se erőm. Ismerősökkel, barátokkal, kollégáimmal rövid beszélgetések még elférnek, bár néha azokat is nehezen viselem. Nem velük van bajom, csak nem értek egyet és teljesen felesleges vitatkozni velük, így untatnak, de nem akarom megbántani őket, hogy azt mondom hallgassanak el... :/

Éltem albérletben 2 másik értelmes emberrel 3 évig, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy csak rossz élményeim vannak a másokkal való együttélés terén. Mikor a családommal éltem, az elég nehéz időszak volt, mert én mindig rendet tartottam magam körül, de ezt apámat nem érdekelte (sáros cipővel mászkált a szobákban, leöntötte valamivel az asztalt, nem takarította el, igazából mint valami király él(t))... A nők terén meg képtelen vagyok elviselni a felesleges drámázást apró dolgok miatt, és ilyenekkel könnyedén felmérgelnek és ha lehet ilyenkor el is megyek a közelükből.