Csak en utalom ha fotoznak?

az önbizalomhiány kicsit más, bár lehetnek összefüggések. ezt énképzavarnak hívják. a fejedben magadról kialakult kép nincs összhangban a felvételen látott képpel. tükör esetében ez másmilyen tud lenni, mert a tükörben a valós, természetes tükörképed látod a saját szemeiddel, míg a felvételeken mindig érvényesül valamilyen optikai torzítás a kamera optikája, annak látószöge és egyéb opitikai hatások miatt.

szükség esetén pszichológus segítségével javítható a helyzet, de sok esetben már az is sokat segíthet, ha sokat fotóznak, sokat szerepelsz fotókon, videón, sokat nézed, hallgatod vissza magad felvételről és szépen hozzáedződsz ehhez a gondolathoz, hogy téged most fotóznak, videóznak.

egyébként minél több kép készül rólad, annál több az esélye, hogy lesznek közte jobb képek is, amikkel jobban kibékülsz. ha mások akarnak fotózni, akkor érdemes velük megbeszélni, hogy csináljatok mindig tíz féle képet és válaszd ki közülük a legjobban sikerültet, amit engedsz is nekik kitenni. ezzel bekerül a történetbe egy kis kontroll, van egy kis beleszólásod, választási lehetőséged és ez is segít hozzáedződni a dologhoz. persze minél nagyobb hozzáértéssel és minél jobb eszközzel készülnek a képek, annál nagyobb az esélye, hogy jó képek is készülnek és te is tetszeni fogsz magadnak a képeken.

érdemes lehet elmenni egy profi fotóshoz, aki ért hozzá, hogy kinek milyen pózok és fények állnak jól, hogy a lehető legjobb oldalát hozza ki a képeken. de ez sem úgy működik, hogy odamész, csinál két képet és már van két jó képed. egy profi fotós ugyanúgy egy csomó képet fog készíteni és azokból kell a legjobban sikerülteket kiválasztani. ráadásul fotósok közt van is egy olyan régi mondás, hogy ha nem profi modellt fotóznak, akkor az első tekercs filmet be sem érdemes fűzni a gépbe, mert azt úgyis feleslegesen lövik el, az ahhoz kell, hogy a modell megszokja az érzést, hogy fényképezik, instruálják, hozzászokjon, feloldódjon. ugyanez igaz rád is, különösen, ha még utálod is ha fényképeznek...

Én is utálom, de....

Anyukám mikor meghalt két éve, rájöttem, hogy kb. 2 db közös képünk van, az is évekkel azelőttről..

Nagyon megbántam, hogy mindig kimentem a képből vagy mondtam, hogy ne fotózzanak. Ma is mindig jön a késztetés, ha fényképezőt látok, de visszafogom. Nem szoktam megnézni a rólam készült képeket csak elrakom. Pár év múlva már jobb lesz nézegetni.

Plusz mindig emlékeztetem magam, hogy a többiek akkor is ilyennek látnak ha nem hagyom magam lefényképezni.

Ezért is nem teszek ki a facebookon jól sikerült szelfiket, mert úgy érzem azt gondolják, amit sokszor én is ilyen képek láttán, hogy "szép, szép, csak rohadtul nem így nézel ki".

"nem akarom magam fotokon lattni"

Talán bérgyilkosnak készülsz... :-))