Miért sajnálom mindenre a pénzt ami nem okvetlenül szükséges?

Felelősségtudatos? Az azért egy kicsit mást takar.

Nem tudom, hogy mi a megnevezése ennek a fóbiádnak, de biztos van ilyen. :)

Hát ez nem felelősségtudatosság, inkább valami kényszeres spórolás téma...nem tudom megfogalmazni, nekem is ilyesmi van, egyszer kérdést is írtam ki róla, de nem lettem előrébb :D

Én például mindenre nehezen adok ki, új ruhára, szórakozásra, telefonra évekig húztam az időt. Aztán van hogy vásárlás után is rossz érzés, hogy "jobb helyre is mehetne" az a pénz.

Lehet a gyerekkorommal van összefüggésben, sosem éltünk jómódban, mindig kellett spórolni, és az egész gyerekkorom arról szólt, hogy spórolom a pénzt. Már akkor kialakult ez, de oylan szinten, hogy ha kaptam napi 500 ft-ot azt is eltettem, ha osztálykirándulás volt, akkor sosem vettem semmit, még kaját is otthonról vittem, hogy megmaradjon a pénz. Cserébe később legalább tudtam venni laptopot, ilyesmiket egyetem elején.

Mára szerencsére elég jól fizető munkám van, és próbálom átnevelni magam arra, hogy a pénz nem minden, többet ér egy jó élmény, vagy valami amit a pénzből veszek.

Sajnos ez magyar mentalitás. Alig van olyan ismerősöm akivel ellehetne menni étterembe vagy moziba. Pedig főiskolát, egyetemet végzett a legtöbb és szépen keresnek. Nem értem mi a jó az örökös spórolásban, nekem fontos, hogy néha kicsit kilépjek a hétköznapokból, kicsit szórakozak.

Sajnos ez gazdaságilag nagyon lehúzza az országot, szinte csak gagyi, olcsóra van pénz, kínai ruha, olcsó borzalmas telepekről jött hús, tojás stb. Mindenki feketén intézz mindent, aztán meg csodálkozunk, hogy nincs pénz fűteni a kórházakat. Szegénység van Magyarországon, de soha nem is lesz jobb ilyen mentalitással.