Mit lehet tenni azzal, ha egy ember "túl sokat gondolkodik"?

Pontosan ugyanez a helyzet velem.

Én még nem jöttem rá, úgy értem, nem találtam meg az utat a megoldáshoz. A megoldás olyasmi lehet, hogy meg kell tanulnunk elengedni magunkat. De elég nehéz, ha az eddigiekben nem így történt...

Konkrétan ma ez történt velem, de gyakori eset, hogy valahonnan szó nélkül lelépek.

Én is ilyen vagyok.

Valamiért másoknak ez nem probléma, rá vannak hangolódva a dolgokra. Pedig nem arról van szó hogy rossz az érzelmi inteligenciám, s nem értek az emberekhez, ezért nem "érzékelem" a helyzeteket.

Soha nem figyelem a környezetem (mások lehet ha környezetre fókuszálnak, és ezek a helyzetek rutinok, míg én a saját világomban elvagyok, és pl. emiatt is rémesen tájékozódok, mert nekem nem érdekes azt figyelni hogy ilyen helyzeteket hogy oldanak mások meg, persze fontos az illem, de engem a beszédnek a mondanivalója érdekel, abból amit mond több kiderül egy emberről mit abból ahogy mondja, szóval én nem jegyzem meg azt hogy mikor valaki odajön hozzám valamivel akkor milyen "illedelmesen" zavart meg, csak arra figyelek hogy mit akar mondani. És unok ilyenek gondolkozni is hogy most hogy kellene, stb.. Csak azért teszem, hogy ne égjek be megint és megint.

Amúgy valamennyire lelki sérültség is van bennem, valamiért azt érzem hogy tartozok a világnak, hogy én alárendelt vagyok másokhoz képest, persze ezt már tudatosan felülírom magamban, de ösztönzésként mindig az jön hogy én kevesebbet érek mint más.

Szóval én magamban ezeket az "okokat" látom, egyrészt hogy figyelmen kívül hagyom a részleteket, nem érdekel hogy más milyen formába ölti a mondandóját, nem érdekel semmi, csak hogy mit mond . És a másik ez a "lelki betegség". De még közbe gondolkozok rajta, mert nem tudtam teljesen tisztán leírni amit akartam :).

17F