Ezek a dolgok betudhatóak a kamaszkori változásoknak?

A történetem rendkívül prózaian kezdődik... Közel másfél éve beleszerettem egy csodálatos lányba, ezt most nem részletezem, a lényeg, hogy nem jött össze a dolog. Barátok voltunk, de egy pár hete egyáltalán nem beszélünk. Én most 15 éves vagyok, és egyszerűen kezdem úgy érezni, hogy megölnek a gondolataim... Egészen szélsőséges hangulatingadozásaim vannak, volt egy-két kisebb depressziós korszakom is... Sajnos olyan vagyok, hogy mindenben képes vagyok meglátni a rosszat, és ezt az egészet azért kezdtem a szerelemmel, mert úgy gondolom, ha ezt nem éltem volna át, nem tartanék most itt, hanem naivan élhetném a kis boldog életem. Továbblépni sem igazán tudtam, pedig kéne... De valami miatt mégis úgy érzem, hogy mégsem. És egyébként is: szeretnék barátnőt, de ha jobban belegondolok, ha lenne, akkor néha még ő is zavarna. (még nem volt barátnőm... bár állítólag..."helyes" srác vagyok, vagy mi...) Önbizalomhiányos vagyok, de néha magamban elfojtva kifejezetten egoista is. Szóval mindenben ez a kétoldalúság kínoz, nem tudok dönteni semmiben. Voltak gondolataim öngyilkossággal kapcsolatban, de nem tudnám megtenni, és végülis nem mondanám, hogy szuicid hajlamaim lennének... Még annyi, hogy sokszor olyan káoszt érzek a fejemben, hogy úgy érzem, egyszer majd csak agyvérzést kapok, vagy valami... Újonnan szeretem versbe foglalni gondjaimat, valamint a zongorámnak "elregélni" azt. Ez végülis jót tesz...

Végül: Nem együttérzést szeretnék kiváltani ezzel belőletek, vannak barátaim, akik megértenek, nem is panaszkodni óhajtok, csupán kíváncsi lennék több ember véleményére, esetleg tapasztalataitokra.