Az introvertált emberek sokszor miért hiszik, hogy ez probléma/ritkaság?

Mert erre könnyű ráfogni mindent és így kibújni a dolgok alól. Én is az vagyok amúgy de sose vagdalkóztam ezzel.

A társadalom az extrovertált viselkedésre van beállítva, és akinek ez alapvetően nem a természete, az a neveltetése során idővel elhiszi az értetlenkedő visszajelzésekből, hogy valami gond van vele - egy megfelelési kényszer nyomását érzi, de tévesen az introvertáltságának tulajdonítja, és úgy véli, ezt kell legyőznie, hogy normális életet élhessen. Sőt, más problémáit is kivetítheti erre, ez pedig egyre jobban betereli a labirintus zsákutcájába, nő benne a kétségbeesés. Így aztán megvan a veszélye, hogy ha az illető netán szembe is kerül az introvertáltság igazságával (megtudja, hogy ez nem betegség, hanem személyiségének jellemzője), akkor átesik a ló túloldalára, és azt gondolja, hogy akkor ő ettől különleges, és emiatt különleges bánásmódot érdemel.

Én is introvertált vagyok, és sokáig én magam is problémának gondoltam. Ennek nálam az volt az oka, hogy a környezetemben mindenki kisebb-nagyobb mértékben extrovertált volt. Így jobb esetben csak úgy éreztem, velem van a baj, rosszabb esetben piszkáltak, beszóltak miatta.

Sokan a fogalmakat is keverik. Az introvertált ember még nem természetszerűleg antiszociális, szorongó vagy gátlásos is, vagy van szociofóbiája. Sokszor éppen az utóbbiak leírását olvasom önjellemzésként 'introvertáltság' alatt, és azokkal már nehezebb a társadalomban boldogulni.

Rossz az alapfeltételezésed. Az introvertáltság nem bináris dolog. Vannak kicsit, és vannak extrém módon introvertáltak. Gondjuk az utóbbiaknak vannak dögivel, előbbieknek meg csak nincs 100000 ismerősük, és ezzel le van tudva.

Nézd meg tíz álláshirdetésben az elvárásokat és meg tudod!