Lehet esetleg valami mentális problémám?

Persze tudom, hogy ezt nem lehet így megállapítani. Mégis kíváncsi lennék, hogy ha leírok magamról néhány dolgot, úgy ahogy én látom magam, akkor mit gondoltok rólam, illetve más is úgy véli-e, hogy van valamilyen problémám... Megpróbálom tömören összefoglalni azokat a problémáimat amiket biztosan felismertem már, azt hogy milyen vagyok általában, nagyobb társaságban vagy idegenek között és otthon.

Introvertált vagyok. Ez önmagában nem baj, tudom, de nálam ez nagy fokú félénkséggel, sőt szorongással is párosul. Kevés az önbizalmam, ugyanakkor maximalista vagyok, ha önmagamról van szó. Azt hiszem aszociális vagyok. A szociális kapcsolataim szinte a nullával egyenlőek. Nincsenek közeli barátaim, soha nem voltak. Mindig kívülállónak érzem magam, mintha átnéznének rajtam az emberek. Ezért kommunikálok nehezen szóban és elég lassú a gondolkodásom, könnyen pánikba esek. A tapasztalatlanság és kirekesztettség érzése miatt nem igazán szeretek eberekkel fizikailag kapcsolatba lépni, csak akkora mértékben amekkora szűkséges. Ez általában is kifáraszt, de idegessé is tesz. Igyekszem a lehető legjobban odafigyelni a másik emberre, hamar beszélni nem tudok, mert szeretnék legalább ebben megfelelni, de az érzéseimet nem igazán tudom kimutatni. Visszafogom magam. Néha azért mert túlzottan bele gondolok mások helyzetébe, de nem tudom, nem ismerem a reakciókat, csak a sajátomat és ebből indulok ki...

Alapjáraton úgy gondolom, hogy kedves ember vagyok. Próbálom ezt érzékeltetni, de az emberek mégis elkerülnek. Általában nincsenek előítéleteim másokkal szemben. Mivel engem nagyon sokat bántottak, én szándékosan soha senkit nem tudok bántani. Szinte bárkit szívesen meghallgatok, ha valaki egyáltalán észre vesz, de a gondolkodásom érettebb és azt hiszem eltér a velem egykorúakétól. A viselkedésem meg végképp. Társaságban nyugodt, de óvatos, csendes,visszafogott és tartózkodó vagyok, néha már karót nyelt is.

Ha felesleges vagy túlzott hangoskodással és közvetlenséggel találkozom a környezetemben, mondjuk a buszon, gyakran szorosan, szinte görcsösen összekulcsolom a kezem az ölemben és önkéntelenül a fogaimat is összeszorítom.

Idegenekkel szemben nem tudok határozottan fellépni, kiállni magamért vagy másért, sem pedig igazán vitatkozni.

Otthon másképp viselkedem. Szerintem sokkal szélsőségesebb vagyok. Kimerem nyitni a szám, sőt bevallom, hogy sokszor szemtelen vagyok a szüleimmel, a testvéreimmel pedig agresszív. Nem igazán tudok mit kezdeni magammal. A problémáimról valamivel többet beszélek, de csak panaszkodom és inkább próbálom elfelejteni őket. Sokszor töltöm az időm az inkább csak felesleges és gyerekes, de nem káros ''mániáimmal'' . Bánt, hogy nem vagyok hasznos, így tőlem telhetően megteszem amit otthon elvárnak tőlem, de amúgy lusta vagyok. Időnként ''szeretet rohamaim'' vannak és mindenkit pátyolgatok a családból. Nem mondom, hogy depressziós vagyok, de időnként lehangoltnak és fáradtnak érzem magam minden különösebb ok nélkül és ha nem foglalom le vagy nem terelem el valamivel a gondolataimat, akkor rengeteget emésztem magam a jövő miatt, sőt mások baján kesergek.

Kicsit hosszú lett, bocsánat. Tudom, furcsa, de érdekelne mit gondoltok.

A válaszokat köszönöm!