Szerintetek van valami mentális problémám ezek miatt érdemes e menni pszichológushoz?

Őszintén szeretném elmondani a problémáimat. 23 éves vagyok, elég sokáig éltem úgy mond burokban kb. 20 éves koromig, sokáig nem akartam barátokat, párkapcsolatot se nehezen ment nekem az ismerkedés, és nem is akartam ezen változtatni, de nagyon kiszeretnék törni ebből a zárkózott életmódból, és ismerkedni szeretnék rendesen. Van 2 jó barátom akikkel 16 évesen ismerkedtem meg eltudtak fogadni, ahogy vagyok és még mindig a barátaim. Életemben több nagyon rossz dolog történt velem, 6 évesen elvesztettem apámat, nagyon sokat ivott és többször verte az anyukámat sok mindenben hazudott neki, míg végül öngyilkos lett, és 6 évesen láttam ahogy fekszik holtan. 3 éve anyukámat vesztettem el betegségben halt meg. Úgy érzem, hogy ez az elmúlt 3 évem nagyon rossz, elkellet adni a lakásomat, és a kereszt szüleimhez kellett költöznöm vidékre, hogy csináljanak nekem egy tetőtéri lakást, amiben nem értettem velük egyet, mert nem akartam elveszíteni a lakásomat, de nagyon akaratosak voltak velem, és mondogatták hogyha eladjuk a lakást és megcsinálják a tetőszintet maradni fog még belőle egy jó pár millió forint ahová nyaralni elmehetünk meg ilyenek, erre az összes pénz elment, és még besincs fejezve a tetőtér, ekkor nagyon ideges lettem rájuk pláne a nevelő apámra, aki állandóan ígérget sok mindenben, de sose tud semmit se betartani, mellé több éve több tíz milliós hitelt vett fel, és van sok tartozásunk is. Most ott tartok, hogy nagyon visszaköltöznék Budapestre ott ahol éltem, mert nagyon nem szeretem ezt a vidéki életet, és nem érzem egyáltalán otthonomnak, nagyon vágyok már egy magán életre, meg hogy legyen munkám jövőre fogok elvégezni egy informatikai szakot, és szeretnék bejutni egy főiskolára és dolgozni is mellé, és szeretnék egy komoly párkapcsolatot. Nem volt még semmilyen párkapcsolatom testi kontaktom, egy laza kapcsolatom lehetett volna 14 15 éves koromban, mert voltak lányok akiknek tetszettem, de nagyon alpári volt a stílusuk mellé kicsit beszari is voltam, és nem akartam semmit se. Most se szeretnék egyéjszakás kalandokat, mindenképp vágyok arra, hogy szerethessek és elfogadjuk egymást. Társkeresőn is fent vagyok, de alig van ott lány aki tényleg érdekelne. 1 éve ismertem meg egy számomra nagyon szimpatikus lányt aki tetszett küllemre, és nagyon jó jelleme volt eltudtam vele rendesen beszélgetni. Van 3 éves párkapcsolata, de facebookon elég gyakran levelezgetünk egymással, és úgy érzem hogy ő lelkitárs számomra, nagyon könnyen belé is estem. És ez jellemző rám, hogy nagyon könnyen kitudom mutatni az érzelmeimet, de mégis félek próbálkozni, mert az elutasítástól tartok nagyon. Vannak kisebbségi komplexusaim, hogy nem vagyok elég jó szép lányoknak, és kicsit nehezen tudok beszélgetni idegenekkel meg többször vétek nyelvtani hibákat, és lehet látszik az írásomon is. 2-3 éve sokkal rosszabb lelki állapotban voltam, anyukám elvesztése miatt. Rengeteg düh kitörésem volt, sajnáltattam magam mindenkinek még pszichiátrián is feküdtem, de szerencsére kb 1 éve sok minden helyre jött. Én csak egy normális párkapcsolatot szeretnék egy hasonló lánnyal akit tavaly megismerkedtem, nem szeretnék hasonló problémákkal küzködő társat magamnak. Köszi szépen ha végig olvastátok! :)