Érdekes kérdés: az emberek miért nem szeretik a másik társaságát vagy miért nem szeretnek ismerkedni?

Ez kultúrafüggő. A nordikusak és általában a germánok (ld. Dunántúl) zárkózottak, egyrészt mert túlbonyolítják életüket, és minél nyakatekertebbek pszichésen (és/vagy intellektuálisan) egymás iránt az emberek (képmutatás, megjátszás, érdekek szövevénye, rosszindulat stb), annál több tartani valójuk van egymástól, főleg ha idegenek egymás iránt.

Tömören fogalmazva: a nordikusak és germánok (akik között van átfedés egymással) sakkozzák az életet, sunyin, és céltudatosak, de nem igazán élvezik az életet folyamatában, legalábbis nem erre ügyelnek.

Ellenben pl Dél-Európában, meg általában melegebb vidékeken, ahol kevésbé agyalják túl a dolgokat az emberek, viszont temperamentumosabbak, ott NYÍLTABBAK az emberek, részben azért, mert ritkább a nyakatekert hátsó szándék; a rosszindulat jobban átlátható azon, aki olyan, és az egyszerűbb, direktebb. Tehát kevésbé van tartani valója egymástól az idegeneknek, főleg a nyíltabb viselkedés miatt. Főleg ha andalúzokat, vagy szicíliaiakat meg megfigyelsz, teljesen mások, közvetlenebbek egymással, gyakran északiakkal is, germánokkal is, ha nem kell együtt élniük utóbbiakkal.

A déleurópaiak általában felszabadultabbak az utcán is. Menj el egyszer ilyen kisvárosba, és meglátod, hogy mintha egy másik bolygóra csöppentél volna. Valamilyen szinten Magyaro-on is megtapasztalod, ha déleurópából idecsöppen valaki. (Észak olasz nem annyira, sok spanyol se, de délolaszok, délspanyolok (andalúzok) többsége már laza, temperamentumos, közvetlen, nyílt szívű!)

Vagy a másik véglet: menj el egy osztrák kisvárosba, a tömény luxusban még inkább sz.rik egymásra mindenki, vagy inkább menekülnek egymás elől; 5 percenként látsz egy lelket az utcán, azok fele se odavalósi.

...

Vannak átmenetek is a fenti kettő között, és valahol az az optimális.

Ha a két említett jellegzetes kultúra találkozik egymással, általában ütközik, és a többségiek elnyomják a kisebbségieket, többnyire (értheted hazánkra is, nézz körül). A germánok óvatosak egymással, hiszen egymásban nem bízhatnak meg. A délebbiek egy részével is jobb vigyázni, de ők nyíltabban rosszindulatúak tehát és nyíltabban jóindulatúak is, nyílt szívűek, sokszor ŐSZINTÉN. (Míg a nordikus és germán mosoly illetve közvetlen viselkedés általában képmutató.) Nos, a nordikusak és germánok mivel egymással szemben a fenti okokból óvatosak, így nem mernek bízni a délebbiekben se. és ha a nordikus ill germán van többségben egy kultúrában, akkor a délebbiek nagy része is kénytelen idővel visszafogottá válni, ami kellemetlen a délebbi temperamentumúaknak, mivel lényegi elfojtással jár saját pszichéjükben. (Bár egy germánnak se tesz jót a sok önkéntes érzelmi elfojtásuk, de hát utóbbiak önként választják a hülyeséget maguknak.)

Ez egy tapasztalat, vélemény, nem feltétlenül látom jól, mindenesetre több évtizedes, alapos megfigyelésem.