Hogyan vegyem jobb belátásra a fiamat? Ott akarja hagyni a középiskolát 10-es ként.

A közösség elől úgy sem tud egész életében elmenekülni, az egész életét valamilyen közösségben fogja leélni. Vagy fogadja el magát úgy, ahogy van, vagy tegyen érte, hogy vonzóbb legyen a lányok számára, amennyiben tud.

De ő még csak 16 éves, még azért ne temesse el magát. Manapság bőven vannak még hozzá hasonló fiatalok, sőt, a huszonévesek körében is akad jó pár, aki nőügyileg ugyanígy áll.

Apaként azt gondolom, a legtöbb, amit tehetsz érte, hogy nem hagyod magára a problémájával, elmagyarázod neki, hogy nincs egyedül ezzel a dologgal, kézenfogod, és elviszed futni vagy kondizni. Ezzel legalább a súlyproblémákon némileg tud segíteni.

Maga a cél és a tettek dícséretesek, de idővel le kell vetkőznie a félelmeit, különben egész életében rettegni fog, az ilyen élet csak fél-élet.

Én is, hasonlóan a gyermekedhez imádok írni. Számomra igazi szenvedéllyé vált, már nem csupán egy hobbim a sok közül. Bár a fiaddal ellentétben nem horror/fantasy témákban alkotom, novelláim és verseim témája többnyire mélylélektani, nehezebb befogadni és megemészteni. Nekem is sokszor megfordult a fejembe, hogy otthagyom az iskolapadot. Viszont racionálisan gondolkodva, ha megteszem fel is út le is út. Végzettség nélkül (érettségi, szakma) még minimálbéres munkák sem akadnak. Magyarország fertő, több szempontból nézve is hanyatlik. Na de mindegy, nem ez itt a lényeg. Hanem az, hogy a fiadnak be kellene látnia, sajnos hazánkban még kétkezi munkával is nehéz megélni, nemhogy írásból. A művészek lelkivilága sokkal érzékenyebb, sokkal törékenyebb, hiszen mélyen elgondolkodnak az életről, önmaguk sorsáról, jövőjükről. Meg tudom érteni a fiadat. Viszont reálisnak kell maradnia, különben a talaj hamar kicsúszik a lába alól. Amíg megteheti, tanuljon. Sokkal biztosabb, ha az ember több lábon él. Próbáld meg megbeszélni vele, hogy menjetek el, illetve menjen el egy pszichológushoz és beszélgessen a szakemberrel erről. Rajtam nagyon sokat segített, hogy fel mertem vállalni a problémáimat és a megannyi dilemma közepette a szakember rávezetésével el tudtam indulni a helyes irányba.

17/L

Ki kell ábrándítsalak, nem vagy csodás apa. Az akarsz lenni, és mindent meg akarsz adni a fiadnak. És ez baj! Nézd meg, mi történik a mai világban. Mi, idősebb generáció, mindent megadtunk a gyerekeinknek, mert jaj, szegénykémnek ne legyen már olyan sanyarú sorsa, mit nekem volt. Cserébe a gyerek nem tanul meg várni dolgokra. Nem tanul meg megdolgozni érte. Nem tanulja meg értékelni, amije van, hiszen mindent készen kapott, nem kellett szenvednie, küzdenie érte.

Most még azt is el akarod intézni, hogy ne kelljen tesiórára járnia? Legyen inkább cukorbeteg húszéves korára. Vegyük már észre, legalább mi, idősebbek, hogy az élet nem így működik. Hülyén hangzik, de szenvedni kell a boldogságért. A fény csak a sötétben látszik! A jót csak akkor tudjuk értékelni, ha megjártuk érte a poklot. A mozgás kényelmetlen, de az vezet az egészséghez. Semmi kényelmes dolog nincs az ember életében, amiért ne kéne később aránytalanul nagy árat fizetni!

16 éves a fiad. Evolúciós okokból ilyenkor nagyon okosnak hiszi magát az ember. Pedig ez csak az evolúció trükkje arra, hogy elősegítse a szülőkről aló leválást.

Bocs, később befejezem, most mennem kell.